A Marvelnek hála beköszöntött a mozikba a multiverzum korszaka: kedvenc szuperhőseink immár nemcsak saját világaikban, hanem párhuzamos valóságokban is akciózhatnak, és így előfordulhat például az is, hogy

egyet fizetünk, mégis hármat kapunk – mármint Pókemberből.

A multiverzum koncepcióját azonban nem a Marvel találta ki – az MCU előtt is készültek hasonló ötletre építő filmek. Most ezek közül válogatunk, szándékosan mellőzve a rokon témát feszegető időhurkos filmeket.

10. Super Mario Bros (1993)

A videójáték-adaptációk első fecskéjét annak idején nagy értetlenkedés fogadta, ami nem is csoda, mert nem sok köze volt a címbéli gombászós ügyességi játékhoz, helyette inkább a Fortress, az Őrült Stone, a Hegylakó 2. és a Szabad préda nyomvonalán haladt. A sztori szerint a dinoszauruszok egy párhuzamos világban nem haltak ki, sőt: pont olyan értelmessé és rosszindulatúvá váltak, mint az emberek, és csak arra várnak, hogy a mi világunkba betörve megkaparintsák a hatalmat.

A két szuper vízvezeték-szerelőre, a legendás Mario fivérekre vár a feladat, hogy a New York alatt húzódó föld alatti csőlabirintuson áthatolva megakadályozzák a gaz Koopa király terveit, és a bájos Daisy hercegnőt jogos örökségéhez segítsék.

9. Yesterday (2019)

Az alternatív univerzum koncepciója romantikus vígjátékként is működhet, amire Danny Boyle filmje a legjobb példa. A Yesterday alapötlete, hogy a karrierjét éppen feladni készülő vidéki zenész egy olyan világban találja magát, ami pont olyan, mint a sajátja – egyetlenegy apróságot leszámítva:

rajta kívül senki nem tudja, mi az a Beatles.

A férfi természetesen elkezdi játszani a banda slágereit, és világsztár válik belőle; a hírnévnek azonban (természetesen) meglesz az ára...

8. Giulia e Giulia (1987)

Az olasz Peter Del Monte filmjében Kathleen Turner egy olyan, Triesztben élő nőt alakít, aki az esküvője napján özvegyült meg. Hat évvel később, hazafelé tartva az autójával áthalad egy rejtélyes ködön, és ezt követően egy idegen nőt talál a lakásában. A szemközti házban viszont, amit annak idején a férjével megvettek, de beköltözni már nem tudtak, ott él az elvileg halott Daniel (Sting) az ötéves fiukkal. A nő nem érti, mi történik, de boldog, hogy újra látja a férjét. Két nap múlva azonban újra a saját világában találja magát, és a következő pár hétben a két realitás között „csúszkál” – a végén pedig már ő maga sem tudja, mi az igazi valóság.

7. Sliders (1995) 

A magyar nézők által is jól ismert népszerű szériában Jerry O'Connell alakította a fizika szakos zsenit, aki rájött, hogyan lehet párhuzamos dimenziókban utazni. Már ez önmagában izgalmas ötlet, de az alkotók rátettek még egy lapáttal: hősünk és két barátja, illetve fizikaprofesszoruk ugyanis egy véletlen baleset következtében csúsznak át egy másik dimenzióba, és fogalmuk sincs, hogyan juthatnának haza, sőt azt se tudják kontrollálni, hogy a következő csúszás merre vezeti őket.

Így aztán minden epizód más világban játszódik; van, ami csak kicsit, van, ami nagyon különbözik az ő valóságuktól.

Egyszer olyan világba csöppennek, ahol a férfi és a nő szerepe felcserélődik, máskor olyanba, amelyben vírusos betegségek burjánzanak, vagy földalatti mozgalmak árasztják el a Földet.

6. Az egyetlen (2001)

James Wong sci-fijének világában párhuzamos univerzumok léteznek, amelyekben mindenkinek van egy-egy hasonmása. Az intergalaktikus rendőrség egykori ügynöke, Gabriel Yulaw (Jet Li) 123 univerzumot járt be, hogy utolérje és elpusztítsa alteregóit, s hogy ő lehessen az egyetlen, aki szupererős, szupergyors és szuperravasz. Egy-egy hasonmás likvidálásával ugyanis összegyűjti azok energiáit, megsokszorozza erejét és ember feletti képességekre tesz szert. Már csak egy hasonmása él, Los Angelesben. Ha sikerül őt is megsemmisítenie, az összes univerzum urává válhat.

5. Sötétség (2011)

A három évadot megélt misztikus német sorozat listánkon való szerepeltetése önmagában is SPOILER, hiszen a szinopszis alapján a hősök „csak” időutaznak, és csupán a legvégén derül ki, hogy ebben a világban több világ létezik. A széria a Port kritikusa szerint „a Twin Peaks, a Stranger Things, a Lost és az Az sajátos keveréke egy jó nagy adag Donnie Darkóval.”

„A Dark egy olyan sorozat, ami piszkosul megdolgoztatja a nézőt

– nagyon kell figyelni, hogy minden utalás, kacifántos összefüggés a helyére kerüljön. További óriási erénye a hangulata: miközben nézzük, iszonyat sunyin a bőrünk alá kúszik, a gyomrunkba költözik, és ott is marad. Nehéz megszabadulni a nyugtalanító érzéstől, de bitangul jólesik.”

4. Mr. Nobody (2009)

Jaco van Dormael húrelméletet és kvantumfizikát is érintő romantikus sci-fijében Jared Leto alakítja Mr. Senkit, azaz Nemo Nobodyt, aki hétköznapi életet él feleségével, Elisével és három gyermekükkel, mindaddig, amíg egy nap ráébred a valóságra idős öregemberként, 2092-ben. Mr. Nobody a maga 120 évével a legidősebb ember, és egyben az utolsó halandó is a Földet benépesítő új és halhatatlan emberi faj tagjai között. Ám ez úgy tűnik, nem igazán izgatja; az egyetlen kérdés, ami foglalkoztatja, hogy valóban azt az életet élte-e, amely a legmegfelelőbb volt a számára, valóban azt a nőt szerette-e, akit neki szántak és azokat a gyerekeket nevelte-e, akiket kellett. Annak érdekében, hogy ezt kiderítse, újra átéli az életét – több verzióban is.

3. Az utolsó akcióhős (1993)

Az első számú alternatív valóság mi más is lehetne, mint az, amit a filmekben látunk?

Erre az alapötletre épül John McTiernan akcióvígjáték-klasszikusa, meg persze arra, hogy mi lenne, ha ez a két univerzum találkozna, mondjuk úgy, hogy a 11 éves Danny átkerül az Arnold Schwarzenegger által alakított nyomozó filmjébe, a mozi gazfickói pedig beszabadulnak a kisfiú valóságába.

2. Donnie Darko (2001)

Richard Kelly első és egyetlen mesterművében látomások gyötörnek egy befelé forduló srácot (Jake Gyllenhaal nevét itt jegyeztük meg): egy nyúljelmezt viselő férfi, Frank közli vele, hogy 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc van hátra a világ végéig. Donnie beleássa magát az időutazás elméletébe, miközben furábbnál furább dolgok történnek a kisvárosban,

1. Minden, mindenhol, mindenkor (2022)

Minden idők legjobb, nem marveles multiverzumfilmje egyértelműen Dan Kwan és Daniel Scheinert fergeteges akció/sci-fi komédiája, ami még látható a magyar mozikban. Főhősünk a Michelle Yeoh által alakított mosodás nő, akivel az adóhivatalban közli a férje egyik variánsa, hogy végtelen számú párhuzamos univerzum létezik, most az összes veszélybe került, és egyedül ő, Evelyn mentheti meg a világo(ka)t.

A Port kritikusa szerint a Minden, mindenhol, mindenkor

az év, ha nem az évtized legkreatívabb, legeszementebb és legszórakoztatóbb filmje

(…) és másról sem szól, mint a sziporkázó ötletekről és a kreativitásról, ami egy percre sem öncélú ötletelgetés, mert (...) van érzelmi töltete, egy közhelyes kifejezést használva, van üzenete és van szíve.”