Habzó szájú fröcsögés és egymás stuffolása minden mennyiségben, avagy így mulat a magyar.
Állandó tematika lett különböző beszélgetős műsorokban (podcastokban) az idegesítő témák feszegetése.
Értem, hogy ez vesz minket körül, hogy minden szar, és tényleg bőven vannak vérlázító dolgok, amikről beszélni is kell. Nem lehet egymást hülyének nézni, illetve luxus, ha rosszul tájékozódunk a hírek világában, lásd fake newsok, dezinformációk, tényellenőrzések hiánya, véleménycikkek és publicisztikák egy az egyben benyalása. Tehát az értő tartalomfogyasztás fontos, de ez még nem jelenti azt, hogy szinte csak erre fókuszálva lehet "vicces" műsorokat alapozni.
A legrosszabb az, amikor az általános témák átmennek felszínes sértegetésekbe. Teljesen átlagos topik: téged mi idegesít abban, amikor sorban állsz az élelmiszerboltban a kasszánál? Erre máris jöhetnek az olyan megfejtések, hogy azt utálom, amikor az előttem lévő hangosan telefonál, de azt is rühellem, ha az előttem lévő büdös. A legjobb, amikor olyan szorosan mögém áll valaki, hogy érzem, ahogy a tarakómba szuszog. Ezekkel pedig vígan tud azonosulni a hallgató, pláne, ha maga is küld be SMS-t a műsorba, amiben leírja, hogy ő például azokat nem szereti, akik ÁFA-s számlákat kérnek. Miért ne kérhetne valaki ÁFA-s számlát? Miért érezze magát szarul, aki bizony el akarja számolni a céggel ezt a kiadást? Miért kell ezen felháborodni? Hogy nem lehet elviselni ilyen jelentéktelen apróságokat?
1.
Bochkor Gábor reggeli rádiós műsorának szinte állandó eleme, hogy
valamin derpegnek, bosszankodnak
Lovász Lászlóval. Legutóbb azzal borzolták a kedélyeket, hogy rácsodálkoztak a megugrott élelmiszerárakra. Döbbenetes felfedezés volt, hogy mennyivel többe került most a zacskós tészta, mint egy éve. Ugyanez elmondható ezer más termékre. És ezek tények, minden nap érzékeli az ember, hisz mindenki kénytelen vásárolni, kivéve azok, akik önfenntartó gazdálkodást üzemeltetnek. A probléma rugózásán túl viszont a műsor nem kínált megoldást. (Megszólalt a GVH-tól egy ember, aki letette a nagyesküt, hogy a vizsgálatok függvényében lehetnek változások egyes termékek árát illetően.) Nem kell mindig tippet, trükköt osztogatni, de ha már a magyar nép az ügyeskedéséről is híres, akkor akár onnan is meg lehetne közelíteni a témát, hogy mondjuk a magas élelmiszerárak mire döbbentették rá az embert. Mondjuk arra, hogy eddig iszonyúan pazarló módon költekeztünk? Hm... Ez ugye nem oldja meg a magas árak okozta problémákat, hogy esetenként egyesek jobban nélkülöznek, de ebben a rosszban is meg lehet látni a jót, ha úgy van. Például rádöbbenhet arra is az ember, hogy talán önkénteskedhetne és segíthetne is, ahelyett, hogy az akciós újságot nézi.
2.
A derpegés sematizálásának koronázatlan királya Linczényi Markó. Turai Barnával közösen csinálták a Síkideg című podcastet, ami arról szólt, hogy megosztották egymással és a nézőkkel, hallgatókkal, hogy a héten éppen min idegesítették fel magukat. Ezek hol apróságok, hol komolyabb dolgok voltak. Később sztárvendégekkel csinálták ugyanezt. Volt, hogy Anger Zsolt mondta el, hogy ő attól totál síkideg, amikor a rajongói úgy hívják, Endre bá.
3.
A ventilálásra lehet karriert építeni, ugyanis hasonló tematika mentén épül fel a Probléma című Podcast is, amiben Linczényi Markó és Hajós András beszélgetnek sztárvendégeikkel a témának bedobott problémákról. Ez már egy kicsivel komplexebb felépítésű műsor, mert próbálkoznak a megoldáskereséssel is,
de legalább írnak egy közös dalt a problémáról, ami egyfajta elengedésként is felfogható.
4.
Puzsér a maga a háborgó mélység. Az Önkényes mérvadóban rendszeresen igyekszik önmagát is túllicitálva felháborodni dolgokon. Természetesen minden joga megvan ehhez, és van is közönsége, hisz a hőbörgés közösséget teremt. Ha hallom, hogy nem csak engem bosszantanak bizonyos dolgok, akkor nem érzem egyedül magam a mérgelődésben. Puzsér őrjöngése feljogosíthat engem, hogy totál ki legyek borulva. És igaz, hogy ez az ő imidzse, hogy megmondja, ha valami nem tetszik, az is igaz, hogy képes meglátni a szépet és a jót is. Például van egy 100-as listája, ami a legjobb filmeket vonultatja fel. De nem ez a szemlélet jellemző a műsorára, hanem a falig elmenő masszív felháborodás.
5.
Ugyanilyen szelepként működik a Jólvanezígy csatorna is, csak egy kicsit higgadtabb és talán épületesebb, de minden bizonnyal fiatalosabb felfogásban. Minden hétköznap kielemeznek, megbeszélnek pár hírt, ami valahogy felcseszte az agyukat, ami csak a közös ventilálást erősíti, előbbre nagyon nem visz. De pont ők fogalmazták meg egyik adásukban, hogy elég ebből a sok negatív dologból, ezért nem is néztek híreket, csak beszélgettek. Az ő megfejtésük szerint akkor lehet kicsit pozitívabb az ember, akkor kerülheti el a felesleges idegeskedést, ha egyszerűen nem olvas híreket.
És valóban: kísérleti jelleggel felmentem egy híroldalra, hogy keressek egy jó hírt. Nem nagyon találtam. Így meg nehéz nem egész nap totál idegben lenni, amikor a minden úgy van eladva, hogy azon csak bosszankodni tud az ember.