Az utolsó csillagharcos egy generáció életérzését vitte filmre: minden kamasz űrhajós akart lenni, egy élő videójátékban. (Cikkünkből az is kiderül, lesz-e folytatás.)

Negyven éve, 1984 nyarán – ugyanakkor, amikor a Szellemirtókat és Szörnyecskéket – mutatták be az amerikai mozik Az utolsó csillagharcos című filmet, ami egy pofonegyszerű gondolatot dúsított fel egész estés filmmé: akkoriban szinte mindenki, aki látta a Star Warst, maga is a Star Wars világába vágyott, amit itt egy videójáték testesít meg, a Birodalmi Csillagflotta helyett pedig a Kodan Armada az ellenség.

Joysticktól a pilótafülkéig

Az utolsó csillagharcos főszereplője Alex Rogan (Lance Guest), aki egy lakókocsitelepen él az édesanyjával és kisöccsével, de hiába van egy lány, Maggie Gordon (Catherine Mary Stewart), aki szerelmes belé, és próbálja ezt a tudtára adni, a fiú elvágyik onnét, ezért

legtöbb idejét a Starfighter nevű arcade játékkal tölti,

amit a helyi büfé mellett állítottak fel (érdekes, hogy a ’starfighter’ a címben ’csillagharcos’, ám a film szinkronjában ’csillagvadász’ fordítást kapott). Mikor megdönti a játék rekordját, kiderül, hogy az egész csak egy teszt volt, amivel valódi pilótákat toboroznak csillagvadásznak. A játék elején elhangzó szöveg így valósággá válik:

Köszöntelek csillagvadász! A Csillagközi Szövetség újonc vadászpilótája vagy, és véded a határokat a Xur és a Kodan Armada ellen. Készülj a bevetésre!

Alexért eljön egy idegen lény, a kissé simlis Centauri (Robert Preston), és elviszi egy távoli bolygóra, ahol tényleg a Xur és a Kodan Armada ellen kell harcolnia.

Egy geek megváltástörténet

A film talán legnagyobb erénye, hogy Alexet nem egy szerencsétlen srácként ábrázolja, hiszen tesz is azért, hogy elkerüljön a lakóparkból: fősulira jelentkezik. Ráadásul a környék legjobb csaja, Maggie szerelmes belé – a poén pedig az, hogy nem Alex bénázik a csajozással, hanem a hasonmása, a béta egység, akit addig küldtek a Földre, amíg ő az űrben harcol. De Maggie nagymamája is elég menő, hiszen kertészkedés közben walkmanezik. Arról nem is beszélve, hogy amikor Alex megdönti a rekordot, az egész lakópark drukkol neki. Szóval már a földi környezet is irigylésre méltó, hiszen

a szülők és nagyszülők itt nem szólnak be a walkmanre és videójátékra, sőt, maguk is élvezik ezeket.

Apropó, a fősztori meg természetesen azt üzeni, hogy a videójáték nem egy értelmetlen elfoglaltság, hiszen a segítségével meg lehet menteni a világegyetemet.

Az egyik első ötletem az volt, hogy a film egy lakókocsiparkban játszódjon, hogy elszigeteljük a főszereplőt. Így nehezebben boldogul, mint egy külvárosi srác – mesélte a rendező, Nick Castle egy interjúban. – Olyan hangulatot szerettem volna, mint azokban a ’40-es évekbeli filmekben, amikben a szerethető karakterek különféle megpróbáltatásokon mennek keresztül. Szerencsénk volt a szereposztással, a kémia működött a két főszereplő közt anélkül, hogy túlzásba estünk volna.

Castle kiemelte, hogy a CGI-effekteket a Digital Productions állította elő egy Cray X-MP szuperszámítógép segítségével – ekkoriban csak az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása használt közel ennyi digitális effektet. Persze a díszletek, a jelmezek és a maszkok is emlékezetesek. Alex társa, a hüllőszerű Grig személyében Dan O'Herlihyt tisztelhetjük a maszk alatt, aki nagyon komolyan vette a feladatot, így kifejezetten életszerű lett a mimikája:

„Dannek abban a maszkban kellett lennie, ami valamilyen ragasztóval volt rárögzítve. Mesélte, hogy egy tükör előtt próbálgatta, hogy lássa, mennyire tudja hozni a karakter mimikáját”

– mondta Castle.

A filmet 1988. március 10-én mutatták be Magyarországon a moziban szinkronnal, de hangalámondásos videókazettán is terjedt. Jelenleg sajnos egyik streamszolgáltató kínálatában sem érhető el, viszont 1987-ben nálunk is megjelent a film alapján készült regény – ezt elég könnyen és jó áron ki lehet fogni antikváriumokban.

Az utolsó csillagharcos 2.

Mindezek után nagy kérdés – pláne, hogy a film többszörösen nyitott lezárást kapott –, hogy mi a helyzet a folytatással, hiszen a nyolcvanas évek kultikus sci-fijei közül nem egy megkapta a maga második részét több tíz évvel később: ott van mindjárt a már emelgetett Tron, ami 28 évvel az első rész premierje után kapott folytatást. Ám Az utolsó csillagharcos 2. csak nem akar elkészülni, pedig egy időben még a Ready Player One-t jegyző Steven Spielberg is ácsingózott rá (nem véletlen, hogy az említett filmnek is hasonló a sztorija). Az ok valószínűleg az, hogy a jogokat az eredeti film forgatókönyvírója, Jonathan R. Betuel birtokolja, és őt jó darabig nem érdekelte a folytatás.

A 2010-es években azonban felröppent a hír egy esetleges Az utolsó csillagarcos sorozatról, de ez végül pletykának bizonyult. Ám 2020-ban úgy tűnt, hogy megváltozott Betuel hozzáállása, ugyanis ebben az évben már arról beszélt, hogy a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (2016) forgatókönyvírója, Gary Whitta Az utolsó csillagharcos folytatásán dolgozik. 2021-ben ő maga beszélt a projektről, és a nem hivatalos címet is elárulta: The Last Starfighters, vagyis ’Az utolsó csillagharcosok’. Ám azóta a közösségi médiában már arról írt, hogy

„nagy esély van rá, hogy az egészből nem lesz semmi”

– valószínűleg ennek anyagi okai vannak, valamint az, hogy nem biztos, hogy 40 évvel az első rész után még lenne rá igény.

Ám Betuel 2020-ban még beszélt a folytatásról, így valamiféle fogalmunk lehet arról, hogy mit tervezett, illetve milyen lenne Az utolsó csillagharcosok, ha elkészülne valaha:

A főszereplők már szülők, hisz jócskán eltelt az idő. Ez nem egy remake, hanem egy folytatás. Az idő mindent megváltoztatott, hiszen a videójátékok és az űrlények világában is tovább telt. Ez semmiképp sem a ’80-as évek időkapszulája, hanem továbbvisszük az egészet egy következő szintre. Átadjuk a stafétát, illetve a joystickot.

Betuel arról is beszélt, hogy Az utolsó csillagharcos témája sosem megy ki a divatból, hiszen álmodozni mindenki szeret. De most sajnos nagyon úgy fest, hogy a folytatásról mi is csak álmodozhatunk.