Végy két tucat gyereket, állítsd be őket a konyhába, adj nekik serpenyőt és alapanyagokat, majd hagyd, hogy az eddig szigorúnak megismert zsűri ellágyuljon, fellazuljon!
Ez a fajta gyermeki játékosság hiányzott a rendes Konyhafőnökből. Nyilván a felnőttektől többet vár el a szakmai zsűri, ahogy a néző is, ugyanakkor nem is tud nekik úgy szurkolni, mert hol érdekeljen engem az, hogy XY, 30 éves irodista végre felálhasson a munkahelyéről, hogy végre egy street foodos helyet nyithasson? Sehol. Az, hogy egy kislány/kisfiú még a tanulmányai elején kapjon egy plusz löketet, egy kis támogatást, egy pozitív visszacsatolást, aki aztán még a szüleinek is adna a pénzből, hogy akármit is vegyenek, na az mindjárt más, mert ott van a megcsillanó gyermeki önzetlenség, amit nem lehet nem megkönnyezni.
Míg a felnőttek egy véres, pénzért folyó küzdelmet vízionáltak, addig a gyerekek ösztönösen viselkedtek, bénáztak, ügyetlenkedtek és cukisodtak. Teljesen mindegy, hogy milyen lesz a mangó chutney, mert az, ahogy a riportszobában beszélnek, az a hamisítatlan gyerekszáj mindennél beszédesebb. Nem véletlenül húzott fel Friderikusz Sándor erre egy komplett műsort.
A gyerekek önfeledt főzőparádéja a zsűrit is magával rántotta. Mindenki leborotválta a szőrös szívét, hogy a legrosszabb kritika maximum annyi legyen, hogy: nem rossz ez, de legközelebb merj bátrabban bánni az ízekkel és a húst egy kicsivel tovább hagyd bent a sütőben. Nincs is ezzel semmi baj. Milyen szívtelen állat rombolna le egy egész világot egy ártatlan gyerekben? Meg amúgy miért is ne lehetnének ezek a kritikák igazak? Én nyilván kibuktam volna már a selejtezőn az akkori nyolcéves fejemmel és rántottakészítő tudásommal, szóval nyilván nem én vagyok az etalon.
A kevésbé éles kritikákon túl (szerkesztői utasításra?) Bernáth József és Pierre is kicsit bohócokká avanzsálódtak. Jó volt végre mosolyogni látni őket. Zével együtt mind a hárman imádták, ahogy a gyerekek egy teljesen más atmoszférát teremtettek, ami többször is őszinte nevetésre késztette őket. Így az is elment, hogy a tökéletesre vert habot a fejükre nyomták.
Ha a selejtező is meg lenne mutatva és a “különleges előny” nem mindig csak abból állna, hogy valakitől elvehetnek valamit, akkor máris még izgalmasabb műsort kapnánk. Na, nem mintha ez nem lenne per pillanat a szórakoztató főzős műsorok non plus ultrája.
