Volt idő, amikor nem kellett a moziig elmenni, hogy filmes igényességű produkciókat lássunk, mert a kliprendezők egymással versengve próbálták bevarázsolni a mozit a nappaliba. Most olyan klasszikus klipeket válogatunk az MTV hőskorából, amelyek stílusukban, témájukban is merítenek egy-egy filmes műfajból vagy korszakból.

Smashing Pumpkins - Tonight (1995)

A némafilm úttörőjének, George Méliès-nek a munkássága előtt Martin Scorsese tisztelgett a leglátványosabban A leleményes Hugóval, de nem ő volt az első, aki megidézte a több mint 500 filmes életművet produkáló francia rendezőt. A Smashing Pumpkins a stílusával és a témájával is Méliès némafilmjeiből merít, többek közt leghíresebb munkájából, az Utazás a holdba című Verne-adaptációból. A női főszereplőről emellett Mary Poppins juthat eszünkbe, a férfiről pedig Buster Keaton és Harold Lloyd némafilmsztárok. A dalszövegnek amúgy nem sok köze van a klip világához, de az mindegy is.

Beastie Boys – Sabotage (1994)

A legendás New York-i rapbanda a sikerét legalább annyira köszönhette a kreatív klipjeinek, mint a zenéjének. Egyik leghíresebb daluk, a Sabotage videójához kedvenc korszakukhoz, a hetvenes évekhez nyúltak vissza. Megidéznek mindent a kungfu-filmektől kezdve a zsarusorozatokig. A műbajuszok nyilván szándékosan röhejesek, de pl. a kizoomolós technikát tényleg így használták a korabeli harcművészmozikban. A Spike Jonze által rendezett klip olyan, mintha egy nem létező széria vagy film főcíme lenne, amiben egy-egy pillanatra kimerevednek a bemutatott szereplők, a tempó és a vágás pedig tökéletesen passzol a dal lendületéhez.

Aerosmith  – Janie’s Got A Gun (1989)

David Fincher már a Hetedik előtt készített egy noiros hangulatú bűnfilmet – az Aerosmithnek. A dal szövegét Steven Tyler írta meg 9 hónap alatt egy Newsweek-cikk nyomán. A történet egy fiatal lányról szól, aki vérfertőző apjától csak úgy tud elmenekülni, hogy fegyvert szerez, és agyonlövi a férfit. Azok a részek a klipben, ahol az együttes játszik meleg színekben pompáznak, a félhomályos, neonfényes sztoriszál viszont tényleg hozza az igazi noirhangulatot.

Queen – Radio Ga Ga (1984)

Fritz Lang 1927-es sci-fi alapvetését, a Metropolist több klipben is megidézték, például a Madonna-féle Express Yourselfben 1990-ben. Az elsőség azonban a Queent illeti, az együttes tagjai egy lebegő autóval repülnek át a futurisztikus városon, miközben Freddie Mercury a rádió hatalmáról énekel. Később az arcát rámontírozzák az ikonikus robot fejére, de hogy miért, az nem derül ki.

Nirvana – Smells Like Teen Spirit (1991)

Samuel Bayer egy klippel a háta mögött kapott felkérést a Nirvanától, és rögtön alkotott is egy klasszikust. Kurt Cobain állítólag az 1979-es Over the Edge című film stílusát szerette volna lemásoltatni, de Bayer nem látott fantáziát a koncepcióban, ezért előállt a saját verziójával, ami a szintén 79-es Rock 'n' Roll High Schoolhoz állt közelebb. A „sztori” nincs túlbonyolítva, egy iskolai bulit látunk, ami különlegessé teszi a videót, az a világítás és a színpaletta. Olyan az egész klip, mintha a múlt ködén keresztül elevenednének meg valakinek a gimis emlékei.

A klip óriási siker lett, de Bayer maradt a zeneiparban, máig egyetlen filmet rendezett csak, a 2010-es Rémálom az Elm utcában remake-et.

Michael Jackson – Thriller (1982)

Ha a mozi és a zenés videó keresztezéséről van szó, akkor Michael Jackson munkássága megkerülhetetlen. Ő volt az, aki először űzött sportot abból, hogy egy kisebb játékfilm költségvetését verje el az aktuális klipjére, és a csúcsot ebből a szempontból egyértelműen a Thriller 14 perces verziója jelenti. A zombikat és vérfarkasokat felvonultató zseniális horrormusicalt John Landis (The Blues Brothers, Amerikába jöttem) rendezte, és 1999-ben az MTV minden idők legjobb videóklipjének választotta.

Johnny Cash – Hurt (2003)

A nyughatatlan címmel 2005-ben készült egy Oscar-díjas életrajzi film Johnny Cashről, de Mark Romanek klipje sokkal hatásosabban (és rövidebben) tudja ugyanazt elmesélni. A countrylegenda még 2002-ben adott ki egy feldolgozásalbumot, amelyen a Nine Inch Nails Hurtje is szerepelt. A videóban a megtört, fáradt énekest láthatjuk, aki pár hónappal a halála előtt számot vet az életével, miközben archív felvételek villannak fel a múltjából, illetve az általa finanszírozott 1973-as Jézus-filmből.

REM – Losing My Religion (1991)

A 70-es évek tinifilmjeinek vagy a 60-as évek horrorjainak stílusát bárki le tudja kopírozni, de az már ritkábban fordul elő, hogy valaki a szovjet poszterek ikonográfiájából, Caravaggio festményeiből, Tarkovszkij munkásságából és bibliai tablókból inspirálódjon. És mindezt egy indiai rendező, bizonyos Tarsem Singh vezényelje le a rá jellemző barokkos túlzásokkal. A Losing My Religion klipje 2021-ben pont olyan kuriózumnak számítana, mint a 91-es bemutatója idején.

Eminem – Stan (2000)

Valamiért nem divat olyan klipet készíteni, ami direktben illusztrálja a dalszöveget,pedig néha ez a legjobb, sőt az egyetlen lehetséges megoldás. Mint Eminem Stanjében, ahol a rapper egy megszállott rajongója tragikus történetét meséli el meglehetősen melodramatikus stílusban. A rövidebb verziót anno rojtosra játszották a zenetévék, de érdemes megnézni a 8 perces változatot is.

Metallica – One (1988)

Az Oscar-díjas Dalton Trumbo (Római vakáció, Spartacus) Johnny háborúba megy címmel saját, megtörtént események által inspirált regényéből készített filmet 1971-ben. Az I. Világháborúban az összes végtagját elveszítő, megvakuló és megsüketelő katona története olyan nyomasztó, hogy nem is ajánljuk senkinek. De nem is kell megnézni, mert a Metallica klipje 7 és fél percben tökéletesen összefoglalja a lényegét, ráadásul még a dalhoz is passzol a látvány.

+1 Kerekes Band – Back to Folk

Ez már nem az MTV korszaka, de pont idepasszol a klip. A népies zenét modern hangzással vegyítő magyar Kerekes Band a Metallica One-jához hasonlóan szintén zanzásított egy teljes filmet, mégpedig az osztrák Georg Höllering 1936-ban forgatott, Hortobágyon játszódó, amatőr szereplőkkel forgatott drámáját.

Via: Tastes of Cinema