Ha Sherlock Holmes neve felmerül, akkor az általában garancia arra, hogy valamilyen rafinált bűnügyi történettel van dolgunk. Legalábbis ehhez szoktatott minket a számtalan film- és sorozatadaptáció, amiket Sir Arthur Conan Doyle legjobb történeteiből válogatták. Ám nem minden Sherlock-sztori olyan izgalmas, mint gondolnák, sőt akad pár kifejezetten gyenge eresztés, ami nem csoda, hiszen Doyle összesen 4 regényt és 56 novellát írt, ezek közé már a nagy számok törvénye alapján is becsúszik pár erőtlen, sőt kifejezetten vacak történet. Pláne, ha azt is tudjuk, hogy az író nem szerette az általa kitalált detektív figurát, olvasók viszont oda voltak érte, szóval írta, amíg tudta. Következzen hét olyan eset, aminek nyomozását valószínűleg még maga Sherlock Holmes is unta, és mindmáig szégyenkezik miattuk.

A háromtornyú ház titka (The Adventure of the Three Gables)

A Sherlock Holmes esetnaplójában olvasható 1926-os történet nem véletlenül került listánk élére, hiszen két súlyos hibája is van:

szinte már ordenárén rasszista és végtelenül unalmas.

Ha a kételkednénk abban, hogy a viktoriánus Angliában jelen volt a rasszizmus, elég csak elolvasnunk ezt a novellát. A The Guardian egynesen „ízléstelennek” nevezi A háromtornyú ház titkát, amiben minden nemzetiség sztereotipikusan van bemutatva, sőt az az érzése az olvasónak, hogy ezek a figurák mind-mind karikatúrák, de sajnos Doyle ezt nagyon is komolyan gondolta. A spanyol nő „tüzes”, az olasz „kegyetlen”, a fekete férfit, aki egykor rabszolga volt, a legcifrább módokon aláz meg az író: például Sherlock gyakran panaszkodik a szagára. Ráadásul még a sztori is unalmas: egy idős hölgy házát meg akarja vásárolni egy titokzatos idegen, minden bútorral és személyes tárggyal együtt. Ám a házba betörnek, és ellopnak egy iratot. Holmes-t is csak azért érdekli a dolog, mert az említett fekete férfi beront hozzá, és figyelmezteti, hogy tartsa távol magát az ügytől. Amellett, hogy a megoldás sem valami izgalmas, a legtöbb nyomra is véletlenszerűn bukkan a detektív.

A lopakodó professzor (The Adventure of the Creeping Man)

Ezzel a történettel talán az a legnagyobb probléma, hogy iszonyatosan nagy hülyeség a megoldása. Ahhoz, hogy szemléltetni tudjam, mi a gond vele, kénytelen vagyok elárulni a végét. Az 1923-ban írt sztorit David Stuart Davies a The Case-Book of Sherlock Holmes című könyvében egyenesen egy „nevetséges sci-finek” titulálta. Amint megtudod, miről is szól, valószínűleg te is egyet fogsz érteni vele. Egy hatvanas éveit taposó professzor feleségül vesz nála jóval fiatalabb nőt, és az esküvő után furcsán kezd viselkedni. A személyi titkára szerint – aki felkeresi Holmes-t – egy fadobozt hozott magával Prágából, amihez nem nyúlhatott hozzá senki, majd az egyik éjjel négykézláb mászkált a folyosón, a lánya pedig egyszer a második emeleti ablakban pillantotta meg az apját. Végül kiderül, hogy a derék professzor épp olyan gyarló, mint férfi, és egy majmokból kivont szert adott be magának, hogy teljesíteni tudjon az ágyban, és ne okozzon csalódást fiatal feleségének. Csakhogy a szer mellékhatásaként nem csak fickós lett, de elkezdett majmomként viselkedni. Az a legnagyobb baj A lopakodó professzorral, hogy Sherlock Holmes esetei mindig is a realizmus talaján álltak, még akkor is, ha úgy tűnt, természetfeletti jelenséggel van dolga a detektívnek: gondoljunk például A sátán kutyájára. Ám ez a novella minden ízében bugyuta és hihetetlen, pláne, amikor Holmes azon kezd aggódni, hogy nehogy mindenki majomkivonat-függő legyen.

Az öt narancsmag (The Five Orange Pips)

Bár Watson doktor már a történet elején figyelmezteti az olvasót, hogy ez az egyetlen olyan alkalom, mikor Holmes kudarcot vallott, arra mégsem lehet kellőképp felkészíteni az olvasót, hogy mindenfajta igazságtétel nélkül zárul a novella. Már csak azért sem, mert ez minden detektívtörténet egyik alapja: az igazság feltárásával és a vétkesek megbüntetésével helyreáll a világ rendje. Mondhatnánk, hogy Az öt narancsmag épp attól lesz jó, mert eltér a hagyományoktól, hiszen Agatha Christie legjobb sztorijai is felrúgják a szabályokat és konvenciókat, ám ezt Dyloe nem csinálja elég ügyesen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fenyegetésnek szánt narancsmagokat tartalmazó borítékra három ’K’ betűt írtak, amiből ma már könnyen kitaláljuk, hogy az ügy hátterében a Ku Klux Klan áll, és ezzel a rejtély nagy részét meg is oldottuk. Ám 1891-ben még nem volt ennyire nyilvánvaló, így az akkori olvasók számára nagyobb volt a döbbenet.

Még több Sherlock Holmes

Se lánytestvér, se vadászsapka – a Sherlock Holmes-variációk

Conan Doyle deduktív detektívje számos változáson ment át az évek alatt. De vajon mi volt előbb: a hajlított pipa vagy a közelharc?

Tovább

Az eltűnt hátvéd (The Adventure of the Missing Three-Quarter)

Szintén egy unalmas történet, ami sokkal többet ígér, mint amennyit végül bevált. Az eltűnt hátvéd egész jól indul: nyoma vész egy sztár rögbijátékosnak, és mivel a nagybátyja gazdag, mindenki arra gyanakszik, hogy elrabolták, és váltságdíjat fognak követelni. Ám ennek semmi jele, így Holmes elkezd nyomozni a fiú után. A novella első felét még feldobja a sport-tematika újdonsága, ám a második felére ez teljesen eltűnik, és egy szimpla követéssel megoldódik az ügy. Ami még érdekesebb, hogy kifejezetten szomorú lezárást írt Doyle, ám az nincs igazán megalapozva. Holmes a nyomára akad a hátvédnek, aki épp tuberkulózisban elhunyt feleségét siratja. A házasságról senki sem tudott, mivel a gazdag nagybátyja ellenezte azt, és ha tudtára jut, kitagadja az unokaöccsét. Az eltűnt hátvéd igazából olyan, mintha Doyle összecsapta volna a végét, hogy minél előbb nyomdába küldhesse. Mindezek ellenére a történet előkelő helyet foglal el a Sherlock-legendáriumban, mivel ebben szokik le Holmes a kokainról.

A Wisteria-lak titka (The Adventure of Wisteria Lodge)

Meg kell hagyni, A Wisteria-lak titka egy igazán impozáns rejtéllyel indul: egy tehetős férfi,  John Eccles újdonsült barátjánál, Aloysius Garciánál éjszakázik, és mikor reggel felkel, üresen találja a házat. Se a házigazda, se a személyzet nincs sehol. Miközben épp ezt meséli Holmes-nak, megérkezik a rendőrség, és közlik, hogy Garciát meggyilkolták. Ebből az ígéretes rajtból végül egy kullogó történet lesz, amiben ráadásul Holmes alig vesz részt, az ügyet szinte teljes egészében Baynes felügyelő oldja meg. Értjük, hogy Doyle hangsúlyozmi akarta, ő az egyetlen rendőr, akit Holmes valamire is tart a testületből, ám ez így kisség beárnyékolja a deduktív detektív zsenijét. És, hogy rasszizmusból se legyen hiány, természetesen A Wisteria-lak titka is tele van faji sztereotípiákkal, és azzal az attitűddel, a külföldi csak bűnöző lehet: „hideous mulatto”, vagyis „förtelmes mulatt” - olvasható az egyik jellemzés.

A Mazarin-gyémánt esete (The Adventure of the Mazarin Stone)

Rendkívül unalmas történet, amit ráadásul nem is Watson doktor mesél el, pedig az legalább egy kis életet lehelt volna bele. Holmes egy gyémánttolvajt fülel le, különféle trükkös módszerekkel. Maga a sztori nem egy nagy szám, és igazából nyomozás nincs is benne, csak egy jól kivitelezett átverés. Ráadásul Doyle megismétli azt az ötletét, hogy Holmes úgy veri át a rá vadászó mesterlövészt, hogy a saját sziluettjét imitálja a függönyön.

A shoscombe-i kripta este (The Adventure of Shoscombe Old Place)

Egy több komponensű rejtély, ami végül egy túlságosan egyszerű, és kissé beteges magyarázatba torkollik. Lady Beatrice Falder a Shoscombe Old Place versenyistálló tulajdonosa napok óta nem mutatkozik senki előtt, és amikor hintóba ül, akkor se lehet látni, pedig korábban mindig megállt üdvözölni a kedvenc lovát. A lovarda kutyáját látszólag minden ok nélkül eladják, és emberi csontokat találnak a kemencében. Emögött valami elég nagy dolgot sejthetünk, ráadásul a rejtélyek egyre csak halmozódnak. Végül azonban mindegyik egy tragikus eseményre eredménye: Beatrice meghalt, ám testvére, Sir Robert Norberton ezt titokban tartja, hogy ne veszítse el a birtokot. Ha ugyanis kiderülne a nővére halála, a hitelezők lecsapnának Shoscombe-ra, ám Robert abban bízik, hogy a lova nyerni fog a versenyen és kifizetheti az adósságokat. A rejtély megoldódik, de Robertet nem ítélik el halottgyalázásért, sőt még az adósságot is sikerül kifizetni. Nem valami szívderítő történet.

(via Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II., Grunge)