Kirsch Andrást régóta ismerem. Semmi rá nézve terhelőt nem tudok felhozni, viszont 13 évig dolgoztunk egy helyen, a Pesti Estnél, ahol a mai napig nem tudom pontosan, mit csinált, pontosabban mit nem, mert mindenféle rovatba írt mindenfélét, de legmarkánsabb munkája az volt, hogy (nagyon) vicces kamu hirdetéseket gyártott, ha nem telt be rendesen az apróhirdetés rovat. Merengjünk el egy pillanatra azon, hogy annak idején népszerű dolog volt a nyomtatott apróhirdetés, majd térjünk vissza Kirsch Andráshoz, akiről ma sem tudom, pontosan mit csinál, pontosan mit nem, merthogy például Kerecskei Lajos álnéven mulatószene paródiákat nyom, a Bloody Holly and the RicketZ nevű bandában zenél, vegán blogger, és nemrég verseskötete jelent meg. Párdon, versesköpete, merthogy ez a Krákogjatok, varjak! pontos megnevezése.

Megjegyzem, a versesköpet sem a leghelytállóbb definíció, mert a könyv úgy harmada novellának álcázott stílusparódiákból áll, a versek mellé pedig enyhén idióta aranyköpések és szóviccek járnak, és annak se dőljünk be, amikor nagy betűkkel kiírja, hogy VÉGE, mert azután is van még anyag. Vagyis Kirscht – Kirschet? – nehéz komolyan venni, szerintem ő is haragudna, ha mégis így tennénk, és ennél fogva nehéz elemezni. Vagy inkább minek. Abszolút evidencia, hogy stílusa sokban hajaz Laár Andrásra, de van benne egy kis Woody Allen és egy nagyon pici Karinthy is, és talán a felsorolt nevekből is látszik, hogy a látszólagos blődség mögött mégis van teljesítmény. És szókincs. Kirsch szókincse egy 1920-as enciklopédiával vetekszik, amennyiben előszeretettel tolja az arcunkba egy rég elhunyt sváb, esetleg jiddis viceházmester szóhasználatának felturbózott változatát, kéjesen lovagolva az olyan kifejezéseken, mint a sublót, a klottgatya, a kufirc vagy a sifonér.

Ezt aztán valamilyen okból a természettudományok és az orvoslás legritkábban használt elnevezéseivel bolondítja meg, hogy írásainak legyen egy kis sava-borsa, aztán jöhet egy kis froclizás. Kirsch András sok mindenre húzza a száját, a focira, a fényevőkre, az ellenszenves gyerekekre, a horoszkópokra és különösképpen a harkályokra, fegyvere ellenük pedig a kínrím, a nyakatekert képzettársítások és groteszk humora. Íme, egy példa, a vers címe: Szívem díszes sifonérja

Szívem díszes sifonérja sperhaknival nyílik

Az én babám sublótjának kulcsa beleillik

Nem verem én, kisangyalom, pampuskára arcod

Ha iziben főzöl nekem egy grenadírmarsot

Hát ilyesmivel állunk szemben, kedves olvasók, de nem kell megijedni, a Krákogjatok, varjak! és úgy általában, Kirsch András nagyon vicces. Nekem speciel a próza jobban bejött, kicsi tartott vissza például attól, hogy a Tüsző, az ellenszenves kisfiú című íráson ne fetrengjek konkrétan a földön a röhögéstől, és majdnem elfelejtettem, de a magánkiadásban megjelent, a Cser Kiadónál megrendelhető kötet jól is néz ki. Ez már inkább az illusztrátor Labrosse Dániel érdeme, és nem véletlen, hogy a rajzok ennyire illenek a szöveghez, ő ugyanis a szerző unokaöccse. Nincsenek véletlenek!