Philippe Ménard legfőbb inspirációjának a hétköznapok valóságát és a benne csetlő-botló embereket tartja. 2003-ban alkotott legújabb előadása a Zapptime mindennapi cselekedeteink egyfajta mozaikjaként fogható fel. Két zsonglőr, Philippe Ménard és Franck Tenot egymással folytatott állandó (zsonglőr-)párbeszéde ez, mely rövid, szkeccsszerű jelenetek, cirkuszi műsorszámok, videó- és filmrészletek, reklámbejátszások, fényképek, villanásszerű színpadképek sorából tevődik össze. Ezek révén a darab átlényegül, és már nem tudjuk, mi a valóság és mi az illúzió. Nem konkrét értelemben vett cirkuszi előadást vagy performanszt láthatunk, hanem egy sajátságos művészeti megnyilvánulási formát, mely mint egy verseskötet vagy egy aforizma gyűjtemény gondolatok és hangulatok tömkelegét adja át nekünk és a színház, a tánc és a zene elemeiből építkezve, a legújabb technikákat alkalmazva hoz létre valami újat. A 6 percnél nem hosszabb részletek, melyek mind időrendben, mind tartalmilag függetlenek egymástól nem a valóság leírásának vagy bármiféle narratív elbeszélésnek a céljával születtek, a művész, ezen belül is a zsonglőr szerepének változását vizsgálják az idők során.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások