Olyan fiatalok keresik a választ a felvetődő kérdésekre, akiknek természetes, mindennapos dolog a netes csevegés, a lájkolás, akik a moziba popcornnal és kólával ülnek be, akik távirányítóval a kézben, de a szociológusok szerint sok korábbi korszaknál magukra hagyatottabban nőttek fel, egy olyan időszakban, amikor körülöttük minden átalakult. A társadalmi együttélés korábbi jellemző formái, terei alaposan megváltoztak (család, szórakozás, kommunikációs csatornák, stb.) vagy megszűntek. Nekik már emlékeik sincsenek sem a fonókról, a táncházakról, sem az őrsi gyűlésekről, számháborúkról. Ha nem városban születnek, oda vágynak, ott tanulnak, ott keresnek munkát, alapítanak családot. Mi köti össze őket a természettel? A megelőző nemzedékekkel? A hagyományokkal? Mi az, ami számukra természetes - és tényleg erre vágytak, erre vágynak-e?
A(z) Széchenyi tér előadása
Hozzászólások