A vasútállomás "díszletei" között valósul meg a hamísítatlan "végtelen történet": a távozás és szétválás, érkezés, búcsúzás, tova haladás és összetalálkozás... örök ismétlődése. Minden állomás, még a legkisebb is, valami hihetetlen módon sugározza a mehetnék, a kóborlás és a távol lét hangulatát. Ennek a gazdagságnak az egyik forrása az az ellentét , ami az azonos térben lejátszódó emberi tragédiák és mindennapi banalitások egymásmellettiségéből fakad. A mindennapok normalitása és unalma áll ellentétben a nagy érzelmekkel, amikor barátok, családok, szerelmek szakadnak szét - akár hosszú időre is, akár örökre. A történelem gyakran különös jelentéssel töltötte fel a vasútállomásokat: gondoljunk csak a háborúkra, amikor a gyerekeket vidékre vagy külföldre küldték, a katonákra, akik innen indultak a frontra, a menekültekre, akik ide érkeztek. Ezeken az állomásokon intettek egymásnak búcsút emberek, nem tudván hol és mikor találkoznak ismét, nem tudván hova vezet útjuk. Az állomások az emlékek helyszínei: a szomorúságé és reménytelenségé csak úgy mint a legnagyobb boldogságé.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások