Színház

Történetek a konyhából

előadás, 2009.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A konyha nálunk az a hely, ahol a családtagok és gyakran a barátok, rokonok is összegyűlnek. A konyhánkban sok ülőhely van, hogy odaférjenek a beugró szomszédok, a gyerekek éhes barátai, a mi barátaink. A szerelő, ha papírokat tölt ki és az orvos, ha receptet ír. Nagy családi ünnepeken a kinyitott asztal körül is alig férünk el, olyankor a ház összes helyiségéből odahozzuk a székeket. Talán még mindig a tűz köré gyűlünk ilyenkor szimbolikusan? A konyhánk az a hely a házban, ahol nemcsak főzünk, eszünk, hanem beszélgetünk, megülünk kicsit, ahonnan nem rohanunk azonnal tovább. Ahol rendszerint van valaki, akihez csatlakozni lehet, együtt lenni csak úgy, elkezdeni mesélni, nem befejezni hamar. Oda lehet hozni a leckét, a kézimunkát, a nem nagy koncentrációt igénylő tevékenységeket, ott ragadni hétvégi reggeli után fél délelőttre. Kalákában befőzni, zöldséget pucolni, süteményt díszíteni, és közben beszélni, beszélni, beszélni... Megélni az összetartozás élményét, megosztani magunkat, részesülni a többiek életéből történeteiken keresztül. Megtudni, mi történt a másikkal, amióta nem találkoztunk. Kinek hogy alakul az élete közel és távol. Már megint ki mit csinált, amit nem kellett volna. Elmondani, hogy: "jaj, de borzasztó" és milyen jó, hogy nem velünk történt, és hogy "képzeld el!", mert én elképzelni sem tudtam volna, hogy ez történik valaha. És miközben a lelkünk kinyílik egymás felé, a konyha tanújává válik találkozásainknak: titkainknak és örömeinknek. Tudja, ki, mitől, mikor borult ki, és megőrzi a titkokat. Ismeri a pletykákat, néma tanúja egymásra találásoknak, jó és keserves veszekedéseknek, kicsi és nagy döntéseknek, álmoknak és terveknek. Mert a konyhába mindez belefér, hiszen ott, a tűz körül, a meleg biztonságában lehetségessé válik, ami kint a világban nem: csak lenni és engedni, hogy legyünk, ahogy éppen vagyunk. ... és Nálatok mi minden történik a konyhában?

A(z) Pécsi Kulturális Központ (Dominikánus Ház) előadása

Stáblista:

Hozzászólások