Jevgenyij Proszpototoronovovics: Pilleszék! Szentséges Szűzanyám! Az idejét sem tudom, mikor ültem utoljára pilleszéken. [...] A dajkámnak volt ilyen pilleszéke Jevrogomorodovban! Élt ott egy idős muzsik, Fetya apó. Tett-vett a ház körül, gondozta a veteményest, megjáratta a lovakat, rendbe hozta, ha elromlott valami. És képzelje, kedves Marija Fedorova, ő maga faragta azokat a pilleszékeket. Polipropilénből!
Marija Fedorova: Valóban?
J. P.: Így igaz, ahogy mondom. A nép, a mi drága népünk nem ismer határt találékonyságban! Fogta a polipropilént, jól megpöködte jobbról-balról - már elnézést, hölgyeim! -, aztán nosza, belevágott!
M. F.: Értem, értem...
J. P. (elérzékenyül): Emlékszem, odaadta nekünk, gyerekeknek, a műanyag forgácsokat. Azokkal játszottunk, azok voltak a legféltettebb kincseink. Hol ilyen színű volt, hol pedig...
A(z) Néprajzi Múzeum előadása
Hozzászólások