Josip és Johanna 13 év közös munkáját vonultatja fel. Tango Sabor, a tangó íze jelenik meg táncaikban, mely érzéki és felkavaró. Az emlékezés és felejtés tánca ez, valamint az örök érzékeké, mert semmilyen érzelem nem öregszik együtt a testtel. A legmélyebb és legigazibb vágy az a vágy, hogy közel kerüljünk valakihez, ez a tangóban már az ölelésben megvalósul és tánc közben ölt testet. A közelség egyben távolságtartás is, ebben rejlik hódító ereje. Az est ezt a férfi és nő közötti játékot mutatja be a tangó különböző arculatain keresztül. Astor Piazzolla művei mellett felcsendülnek a legmelodikusabb tangó zenék, melyeket a Pesti Tangózenekar tesz még felejthetetlenebbé. Különlegességük a bandoneón, az igazi tangóharmonika, mely a tangózenekar lelke. Zene és tánc együtt, egymás hatását erősítve varázsolja el a nézőt és röpíti egy álomvilágba, ahol nem szeretne felébredni.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások