A Globe-ban eltöltött évek tapasztalatait röviden úgy tudnám összefoglalni: miközben a közönséget szüntelenül emlékeztethetjük arra, hogy amit lát, az nem a valóság, hogy ezek az alakok a színpadon csupán színészek, hogy a történet olyan irányban halad, amilyenben a készítők kedve tartja - a közönség mindezek ellenére nem brecht-i módon eltávolodik, hanem hajlandó részt venni az utazásban, amire felkérjük. Sőt, valami megmagyarázhatatlan, varázslatos módon a rádöbbenés ezen pillanatai elmélyítik a kapcsolatot a közönség és a színpadon játszódó események, hősök, élmények és érzések között.
A Szöktetés debreceni rendezése alapvetően az eredeti reneszánsz kalandtörténetnek állít emléket: különböző típusú történetmeséléseket fogunk alkalmazni, amihez az operaénekeseken kívül felhasználunk bábokat, prózai színészeket, valamint rajzfilm-kockákat és árnyjátékot is.
A kapcsolat a történet és a mesélő között folyamatosan változik, a közönséget egy olyan lenyűgöző játékba vonja be, ahol az ösztönös késztetést, hogy azonosuljanak a karakterekkel, egyrészt folyamatosan megnehezítjük ugyanakkor, paradox módon, erősítjük is.
Az előadás során a közönség örömmel és bánattal teli utazásban vehet részt, ahol osztozhatnak az előadókkal a valódi színházi képzelet izgalmában és fájdalmában is." (Tim Carroll)
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások