A darab egy futurista vízión keresztül tekint a jelenbe. Az obszervatórium-szerű színpadon lombikbébi: a Férfi, aki egyszerre a jövőbeli spermabank eredménye és az emberiség letéteményese. A Férfi minden egyes mozdulatát uniformizált lények figyelik, akik rákapcsolódnak, hogy olyan kollektív emlékképekhez jussanak, melyeken keresztül visszaérkezhetnek a számukra már ismeretlen jelenbe. Abba a világba, ahol még léteztek emberi kapcsolatok, szenvedélyek és szenvedések. Csak az emlékképekből, a múlt világát megismerve képesek a nők kialakítani és megfogalmazni egyéniségüket.
A nők uralta jövő nem a rend világa, a nő vagy a nőiség definíciójához szükségszerűen hozzá tartozik a férfi is. Ádám és Éva képe is megjelenik az obszervatóriumban. Így bármennyire meglepetésszerűen hat, mégis determinisztikus a kifejlett Férfi megjelenése az előadás végén. I am because we are.
A koreográfiát minimalista mozgásrendszer jellemzi, melyet az a gondolat határoz meg, hogy akkor is kommunikálunk, ha nem akarunk. Ezt a letisztult mozgásrendszert Frenák egyrészt a szöveghasználattal, másrészt attraktív táncos jelenléttel ellenpontozza. A Varga Mátyás írásaiból és vendégszövegekből álló anyagból az elmúlt század tragikus kataklizmái is kirajzolódnak, melyek középpontjában végig a nők kiszolgáltatottsága áll.
Frenák Pál e darabjával a kortárs tánctól némileg eltávolodva egy merőben új útra indul a temesvári színház színészeivel és a társulata tagjaival. Ebben a kísérletező munkában Varga Mátyás költő, dramaturg, továbbá a korábbi darabjaiból már ismert Gilles Gauvin zeneszerző és Philippe Martini videóművész voltak az alkotótársai.
A(z) Frenák Pál Társulat előadása
Hozzászólások