Belecsöppenünk egy extravagáns, izgalmas bálba.
Különös, torz, hybrid alakok gyűlnek itt össze, akik emlékeiken merengenek, érzelmekkel teli gesztusokkal és mozdulatokkal gyötrődnek a múlton, látványosan szenvednek, a fájdalomtól sikoltanak, mozdulatlanná dermednek, újjászületnek, vágyakoznak. És közben élőben szól a zene. Test-szobrok épülnek, a mozdulatoké és a mozdulatlanságé, az életé és a halálé.
Freitas táncosai bátran és elszántan kísérik őt végig azon az úton, amelynek egyik legfontosabb célja a konvencióktól és mindenfajta megkötöttségtől való megszabadulás, megtisztulás. Számára Ovidius ugyanúgy inspirációs forrás, mint Alain Resnais és Chris Marker A szobrok is meghalnak c. 1953-as filmje, vagy akár Bertolt Brecht.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások