Segítsd a királyt!

dráma, magyar, 2014.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Meghalt Imre herceg, a trón várományosa, egy vadkan felöklelte. Az öregedő István királyt az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is sújtja. Két korszak határán vagyunk; le kellett számolni a kalandozások korával, de még itt lüktet a múlt: "embernek ének őrzi az időt", de fennmaradásunk érdekében, nagy áldozatok árán be kell tagozódnunk a Keresztény Európába. A kisebbik király halála azonban kérdésessé teszi a jövőt! Az istváni, történelmi dilemma - merre menjünk, hová álljunk: a visszahúzókhoz vagy a haladókhoz. Hogyan lehet megőrizni a múltat, cselekedni a jelenben, és a megmaradás esélyét mérlegre téve indulni a jövőnek. Az Óbéli öreg figyelmezteti Istvánt, és a költő minket: "egyszerre műveld a három időt, multat, jelent, jövőt egyszerre láss." Ratkó az 1031 utáni éveket sűríti össze drámájában. Sok egyéni érdeket ütköztető, torzsalkodásban, hatalmi harcban - magyar szokás szerint - ideológiai vitákban éleződő helyzetekben kell döntenie Istvánnak az ország, a haza érdekében. Ilyen kiélezett helyzetekre számos analógiát találunk történelmünk fordulóin: amikor sorskérdésekben kellett dönteni, hiszen nemzeti fennmaradásunk a tét.

Ratkó a szemlélődés optikáját tágra nyitja: ezer évet fog át. Történelmünk távoli és jelenünkben mutatkozó problémáit tárja fel, a múlt- és a jelenbeli események közötti összefüggéseket keresi. Úgy beszél a múltról, hogy közben hozzánk szól. Legfontosabb kérdései aktuálisak napjainkban is.

A bemutató évében, 1985-ben az Év drámájának jelölték, Szép Ernő-díjat kapott. Úgy gondoltuk akkor mindannyian, az előadás létrehozói - szerző, rendező, színészek -, hogy ott lesz a helye nemzeti drámáink sorában és a színházak műsorán. Nem így lett, szinte megmagyarázhatatlan okokból. Most igyekszünk feltámasztani tetszhalott állapotából, és bemutatni a Csokonai Színház és a Nemzeti Színház színpadán.

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. december 19., Csokonai Színház

Stáblista:

Hozzászólások

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója.
2014 január 30.

A színpadkép szimmetrikus. Bal oldalt a régit jelképezõ tüzek, jobbról az új hit gyertyái égnek. A tüzek kialszanak, de idõnként újragyújtják õket. Középen, a nézõtér felé lejtõ deszkaemelvény, melynek csúcspontján, átlósan nyúztózkodó, kiszáradt ágas-bogas fa-gyökér lóg alá. Kitûntetett jelkép ez. Ide vonul fel király és királyné imát, átkot, szózatot mondani múltnak és jövendõnek. Amúgy a színészek alig mozognak, egyhelyben állva monologizálnak, még akkor is, ha az éppen dialógus.
A jelmezek a 80-as évek modernitársát sugallják. István és Gizella természetesen a gyász miatt dísztelenül teljesen feketében. A többiek visszafogottan, a szerepükhöz illõ atributumokkal felszerelve.
Az egyházi és a népzenei konzerv mindig kiszámíthatóan megérkezik. A világítás ingerszegény, sárgásbarna fénye végigkíséri a darabot, próbára téve a figyelmet.

Pedig figyelni kell a szövegre! Egyszerre archaikus és modern. Egyszerre szól az Árpád-ház elsõ uralkodójának nagy próbatételérõl és végig a magyar történelem hasonló sorsú, hazát jobbítani vágyó alakjaíról. Külsõ és belsõ erõk feletti uralomról, uralkodásról. Belsõ meggyõzõdésrõl, kételyekrõl. Istenhez, vagy ahogy tetszik a sorshoz való viszonyról. A tanult hitrõl, a törvényekrõl, a belsõ parancsokról. Fel lehet és fel kell fedezni benne a drámát. A szerepekben rejlõ utakat és célokat. A segítõket és a gátlókat. Kinek-kinek a maga hite, vagy érdeke szerint vezérelt gondolatát és érveit, cselekedeteit. Egy jó drámában, mint amilyen ez is, mindig mindenkinek igaza van. Mindenki fõszereplõ, leszámítva néhány alabárdost. Nincsenek tisztán jó és rossz karakterek. Amellett a szöveg kellõen árnyalt, bölcs és derûs humorú is.

Néha úgy éreztem jobban járnék, ha lehunyom a szemem, átadhatnám magam csak a szövegnek. Azonban a megértést akkor is megnehezítették volna a monoton "legyünk már túl ezen a részen" megoldások és az idõnként a semmibõl kitörõ erõteljes, túlgesztikulált szónoklatok. Úgy éreztem, mintha jelmezes összeolvasó próbán lennék és nem a Nemzeti Színház elõadásán.

Válasz

9/10

történelmet szeretõ férfiak bizonyára fogják élvezni. pozitívumnak éltük meg, hogy korhû ruházattal, beszédstílussal is tarkítva volt. voltak benne nem szokványos poénos szófordulatok is. a történetnek mondanivalója is van (talán ezt túlságosan sokszor is elismétlik...)
egyesek lehet a 2. felvonást túl hosszúnak fogják érezni, ha nem bírják a monológokat, szívfájdalmas tépelõdéseket... :)
de a színészi alakítások abszolút nagyon jók voltak, örültünk, hogy ezt választottuk programnak

Válasz

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Segítsd a királyt!

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: