Trója felé
A görög hadsereg Trója felé menet, egy lakatlan szigeten partra teszi Philoktétészt, mert kígyómarta sebe szörnyű bűzt áraszt, és fájdalomüvöltéseitől kísérve nem lehet háborúba menni. Tíz év múlva jóslatot kapnak: a harcot csak Philoktétésszel és mágikus íjával nyerhetik meg. Küldöttség indul a szigetre...
Trója alól
Lémnosz a sziget, ahol Philoktétész magányosan tengeti napjait, olykor a fájdalom emberalatti, életen túli görcsös rohamaiban vergődve. A roham utáni csend, mindig a tisztánlátás, a már-már személyen túli gondolati precizitás imaórája. A sziget tikkasztó sivatag némelyik feldolgozásban, másikban fagyos jégszirt éppen. Senkiföldje. Philoktétész meggyőzését Odüsszeuszra bízzák, aki 10 éve az "internálást" is végrehajtotta. Ő a fiatal Neoptolemoszra (Akhilleusz fiára) "ruházza át" az érvelést. És amikor minden hiábavalónak bizonyul, közbelép Héraklész és a deus ex machina (isteni közbeavatkozás): mégis el kell indulnia Philoktétésznek Trójába. De addig? Addig? Úgy véli, egy egész élet telik el, letelt az élete.
Philoktétész sebe
Hogy is van azzal a kígyómarással? Mikor szerezte, hol és vajon mi okból - e sértődékeny istenrendszer büntet, jutalmaz akut bolondériái szerint, vagy lehet valami, ami elkerüli a figyelmét?
A(z) Nádor Galéria előadása
Hozzászólások