Vers, színház, kiállítás ez egyben, láthatunk, hallhatunk és befogadhatunk: a televízióból csak "Zoltánként", -egy bank reklámarcaként- ismert Turek Miklós most igazi színésznagyságokat megszégyenítő kifinomultsággal vezeti be a költészet szerelmeseit Radnóti életébe, amelyet Nágel Kornél képzőművész, Bori notesz ihlette alkotásai egészítenek ki.
Vizuális művészet, teátrum és poétika egyesül ebben a rendhagyó kísérletben, amely azoknak is különleges élményeket tartogat, akik eddig meggyőződéses "költészetundorral" utasítottak el minden hasonló próbálkozást. A versszínház és képzőművészet eme találkozásának nem titkolt célja: testközelbe hozni a tankönyvízűvé vált költőinket, megmutatni, mennyire más is a vers, ha hangzik, ha elhangzik, sőt, ha látvány is kapcsolódik hozzá.
A versszínház egyik kulcsszava - a számos művészeti forma ellenére - az egyszerűség, hiszen nem gigantikus kelléktárral és pazar díszletekkel tereli el a nézők-hallgatók figyelmét, hanem valóban, két bőröndbe belefér mindaz, amivel a művészek érkeznek: feltűnik egy-egy zakó, néhol egy növény, talán pár kötet, akad szemüveg is és boros flaska, ha a helyzet úgy kívánja. Egyszerűség és mívesség minden szinten - játszani, érezni, hallgatni-hallani és persze látni tanít a versszínház.
Az esten többek között elhangzik:
1-7. Ecloga, Járkálj csak halálraítélt, Tétova óda, Két karodban, Erőltetett menet,Razglednicák.
A(z) VAM Design Center előadása
Hozzászólások