Andersen örökszép története, csillan meg egy órácskára a közönség szemei előtt. Nem, mint egy ékes gyémánt, inkább csak, mint egy hajnali harmatcsepp. Benne van a fények játéka, a természet zenéje, a szellő ritmusa, az élet boldogsága. És benne van maga a mesélés szelíd színű mosolya is...
Puccini, lelket simogató zenéje ihlette és kíséri végig az előadást. A verses formában íródott mesében, fontos szerepet kapnak a suhogó anyagok, a színek, a formák valamint a fények és az árnyak is. A sokféle művészi hatás azonban egy kerek egésszé forr össze, egymást kiegészítve adja meg az előadás hangulatát. Pöttöm Panna kalandjait nézve, tehát a közönség nem tehet egyebet, minthogy lélegzet visszafojtva, tátott szájjal bámul... és gyönyörködik!
Egyik szirom, másik szirom,
Puha palást, lágy és finom,
Nyílik, nyílik, tárul szépen,
S ki ül benne, ott, középen?
Panna! Pöttöm Panna!
Gyere, szép kalandra!
Gyere, hív most téged
Tárt karral, az élet!
A(z) Babszem Jankó Meseszínház előadása
Hozzászólások