Ezek a kérdések nem a XX. század új keletű kérdései, az emberiség történelme folyamán mindig előtérbe kerültek. S mivel az ember ugyanazokat a hibákat követte, s követi el korról korra - csupán a díszletek és a szereplők neve változik - e kérdések ma is aktuálisak. A darab úgy mutatja be a múltat, hogy benne örvénylik a jelen, s a lehetséges jövő. Milyen ez a jövőkép? Szövevényes sorsunk fonalát saját magunk fonjuk-e, vagy mások? Kényelmes-e a báblét számunkra, vagy valami már rezdül a behálózott szövevényben, hogy megtörténjék a metamorfózis?
Az összművészet teljes eszköztárával vezeti a társulat jelenetről jelenetre a nézőt, hogy megválaszolja a feltett kérdéseket. A GlobART a kérdések megfogalmazásában segít, nem a válaszadásban. Rámutat arra, hogy a kérdések megválaszolatlanok maradnak mindaddig, amíg a válaszokat a külvilágban, és nem önmagunkban keressük. Meg kell tanulnunk kérdezni, és nem meghátrálni attól, ha a kérdéseink újabb kérdéseket szülnek. Örkény István, a darab írója erről így fogalmazott: "A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít."
Az örkényi szöveg már önmagában groteszk színpadi helyzeteket teremt, a színészek a karakterekkel ezt hangsúlyozzák, vagy épp ellenpontozzák a teátrális színjátszástól egészen a belső lelki folyamatok megmutatásáig. A tánc a darabban egyfajta kivetüléseként jelenik meg a színészi játéknak, mint egy mélyből feltörő monológ. A torz, néhol félelmetes, és a komikus elemek ötvözete a darab szerves részeként megjelenő élő zenében is nyomon követhető.
Zenészek: Ipsics Áron, Molnár Viktor, Varga Máté
Tánc: Décsi Zsófia
A(z) GlobART előadása
Hozzászólások