Pinokkió meséjének üzenete egyszerűségében rejlik: egy darab fa, megmagyarázhatatlan módon tudatot fejleszt ki, reményt és félelmet, örömöt és fájdalmat kezd tapasztalni, gondolatai és elképzelései születnek, érzelmeket produkál és végül a sok tapasztalás által emberré formálódik.
Az előadást az örök bohóc, a Tücsök indítja és fejezi be, miközben végigvezeti a nézőt a történeten, hol konferálással, hol interaktív játékokkal, hol valós szereplőként implikálódva. A díszletelemek, kosztümök szintén ezt a Tücsök által bevezetett színes, cirkuszi hangulatot teremtik meg, a színészi játékmód clow-technikája különböző szituációk bohócjátékai is ezt, a "színház a színházban" elvet követik.
Végül az előadás értelmezésében az igazi kisfiúvá válást, nem csak a marionettből, hús-vér emberré való átalakulás jelentené - amint az, a klasszikus meséből ismerős - hanem, Pinokkió az előadás végén, kétszeresen felülemelkedve saját korlátain, mint, aki a legjobban teljesítette a rámért feladatot, sikerül elérnie, amit emberként legtöbbet elérhet, azt, hogy tettei által ő maga emelkedik fel a tulajdonképpeni létezéshez. Ezért magasodik a többi szereplő fölé Pinokkió - a szereposztás szó szerinti felfogásában is - mert neki sikerül egyedül a legmagasztosabb megvalósítás: önmaga lényegévé lenni.
B.Fülöp Erzsébet
A(z) Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata előadása
Hozzászólások