Színház

Para-frázis

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

A régiek szerint, ha valamit álmodunk, ne keressünk rá magyarázatot és különösen ne osszuk meg másokkal, "fejtegetés" céljából. A történet különös hangsúlyt fektet a családon belüli erős szagra.

A(z) TÁP Színház előadása

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2011 ápr. 05. - 13:50:55 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

PARA-FRÁZIS Takátsy Péter Manna TÁP Színház Sirály

Már elsõ alkotása, a Színek Háborúja is ígéretes volt, ez a legújabb Takátsy Péter opusz már kifejezetten jó! Az alapanyag a szokásos kisemberi család, a maga jól ismert jelenségeivel, de ebbõl kiindulva sikerült eredeti karaktereket, változatos szituációkat formálni.
A karton-furnér épitésû WC és fürdõkád, a gyermek-paraván fejrészén kikandikáló apróságok, na meg a fináléban a Vörös Farkat gagyogó Marx és Engels megannyi találó ötlet.
Szalontay Tünde és Dankó István érett eszközökkel játszadoznak szerepeikkel, Adorjáni Bálint kissé túl fiatal és /még.../ túl karcsú az eltunyult apafigurához, szerencsére hapci-akrobataként és mint váratlanul kitörõ vadállat kimutathatja a foga fehérjét.
Rendezõként Takátsy Péter perfekt ritmusérzékrõl, összefogott koncepcióról tesz tanúságot, kedves önmagát viszont Azonnali Hatállyal húzza ki!!! Visszafogott poéntírozással kerüli el az ízléstelenségeket, a darab az elsõ perctõl az utolsóig izgalmasan lendületes.
A Mayáé-hoz képest Mészáros Máté egészen más vonásokból építi fel magyar anyáját, a hosszú csöndek, meredt kivárások, a tétova mozdulatok gesztusrendszerét használva. Nagyokat nevetünk, sõt hahotázunk, de a hétköznapokba töppedt szerencsétlen nõ nem válik nevetségessé, inkább szánandóan tragikus. A formátlanná hízott anyuka, aki színésznõ is lehetett volna, na meg az örök ábránd a kikosarazott Géza fallikus méreteirõl: színészi telitalálat! - Nem tudtuk elfogadni a Katonában játszott "hõsöket", a karakteridegen szerepek lejáratták, de most, alzheimertõl sújtott nagymamaként óriásit alakít: Hajduk Károly, csalhatatlan érzékkel kerülve ki a leselkedõ ripacs-ziccereket, tökéletes azonosulással éli a halódó nagyi figuráját. Pedig szellent, igaz, figyelmeztetõ "Hoppá!"-jelzésekkel, a kádban mélázõ võ férfiassága felajzza vágyait, farrengetõ csábtáncot riszál a kádban, de mindezt a szörnyûséget leírhatatlan finomsággal, lefegyverzõ bájjal teszi. Soha nem lesz fõszereplõ,
de miért is lenne?, - a jövõ kiemelkedõ epizód-zsenijét láthatjuk benne és ami a legfontosabb, megkerülhetetlenül eredeti egyéniség.
Mennyire jó Hely ez a Sirály, a máshol muszáj-szerepekbe kényszerülõ nagyszerû színészek nemcsak a fürdõvízben lubickolnak felszabadultan!