Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve át az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet.
Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik. Természetesen ide is követi őt szerelme, a görög mitológia híres dalnoka, ám Orfeusz hiába érti még az állatok nyelvét is, ez a világ számára kiismerhetetlen, a líra feltalálója egyszerre ügyefogyottá és tehetetlenné válik ? nincs ereje szembemenni a 21. század világképével.
Megpróbál megfelelni az Eurüdiké új ízlésvilágának. Orfeusz azonban nem képes megtagadni önmagát: a szeretett nőtől teljesen eltérő, lényegileg lassúbb, belső ritmusa nem talál harmóniát megváltozott szerelme hétköznapjaival. Halhatatlannak hitt, még a halált is túlélő szerelmük kerül veszélybe. A boldog, kortalan lassúság értelmezhetetlenné válik a jelen múlandóságában, gyorsaságában.
Orfeusz újra lemegy az alvilágba a szerelme után, de most a kapcsolatuk válik pokollá.
A táncduó a mítosz világa és a ma valós viszonyai között feszülő ellentétet mutatja be, ám drámaiságában ennél jóval tovább megy, hiszen hőseit is demitologizálja. Orfeusznak és Eurüdikének most nem afféle gigászi ellenfelekkel kell megküzdeniük, mint a halál. A hétköznapok, a változás, a különböző világnézet hozta dicstelen, mégis kemény harc lesz az övék.
Izgalmas vállalkozás ezt a disszonanciát, és a különbözőségekben felvillanó, pillanatnyi összecsengéseket pusztán a mozdulatok nyelvére kódolni. A tánc képes megmutatni az emberi kapcsolatok mozgatórúgóit, az újra és újra feszültséget és feloldhatatlan ellentéteket generáló, belső erőket.
Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán együttműködésük sok éves tapasztalatit sűrítik duójukba, Dömölky Dániel letisztult látvány- és díszletkonstrukciójában, a Gryllus Ábris sound designer által teremtett atmoszférában.
A(z) Vígszínház előadása
Hozzászólások