Képzeljünk el egy színpadot, amelyen a három táncost szögesdrót választja el egymástól! Három önálló terrénum. És ott van még egy negyedik is. Nézőtér és színpad közé még szögesdrót sem kell, amúgy is élesen elkülönülnek egymástól. Fabien Prioville, a Pina Bausch-nál és a Lalala Human Steps-nél nevelkedett táncos-koreográfus -akinek Jailbreak mind című szólója már szerepelt a tavalyi TDI fesztiválon- legfrissebb darabjában, amely a düsseldorfi ősbemutató után közvetlenül érkezik Budapestre, a felségterületek védhetőségéről és támadhatóságáról beszél. Mennyire mehet el az előadó, a táncos, saját terrénumát - saját testét, vagy saját konkrét színpadi helyzetét ? meghatározva és védve? Szabad-e egy táncosnak behatolnia idegen területekre, átlépnie konkrét és virtuális határokat, átjutnia a másik térfelére, befolyásolni a másikat, alakítani a másik területét és testét? És mi történik egy ilyen helyzetben? Mi a néző szerepe? Lehet-e maradhat-e passzív szemlélő?
"Manapság a táncelőadásokat gyakran lecsupaszítják, megfosztják a mozgástól, mintha a tánc önmagában nem lenne elég. A NOUS a táncot helyezi a középpontjába, és lehetővé teszi, hogy a nézők a testen, a test változásain át kapcsolódjanak egy absztrakt történethez." - vallja Fabien Prioville.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások