A T. S. Eliot-díjas Carol Ann Duffy (1955-) az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású költője. Művei, gondolkodásmódja, nyelvezete költők egész nemzedékének látásmódját befolyásolta, fellépése valóságos fordulatot jelentett. Költészete átmenetet képez, átjárást biztosít az úgynevezett "mainstream", tehát elfogadott, kanonizált, nagy kiadóknál megjelenő irodalmi fősodor és az alternatív, szabadon kísérletező, peremhelyzetből megszólaló költészet között. Duffy költői sikeréhez bizonyára hozzájárul az is, hogy verseinek van egy könnyen megközelíthető, első hallásra-olvasásra is befogadható, megélhető rétege. A további olvasatok aztán fokozatosan megnyitják a szövegek mélyebb dimenzióit. Nyelve erőteljes és dinamikus, a nyers, vad, provokatívan durva kifejezésektől és lágy, gyengéd hatáselemekig igen széles skálán mozog. Bár Duffy nem tekinti magát sem feministának, sem posztfeministának, mindenekelőtt a nők szempontjainak megfogalmazásában hozott radikálisan újat. 2002-ben megjelent kötete, a Női gospelek (Feminine Gospels) drámai monológokra épül és A világ feleségei kötet anyaga után ismét, mégis más nézőpontból - nők, asszonyok a főszereplők.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások