“Szeretnék valami nagyon kellemeset, valami vidámat mondani magának (Az órájára néz) De mindjárt indulnom kell, nincs időnk társalogni… csak dióhéjban a lényeget. Azt tudja, hogy a cseresznyéskertjüket a tartozásaik miatt elárverezik, augusztus 22-ére ki van tűzve az árverés, de ne nyugtalankodjék! Aludjon nyugodtan, van megoldás… Elmondom a tervemet. ” (Lopahin)

Csehov utolsó darabja az 1903-ban írt lírai komédia, (eredeti címén) a Meggyeskert, a Sztanyiszlavszkij által vezetett Moszkvai Művész Színház számára készült. Az író vidám darabot szándékozott írni, utolsó színműve azonban a válságba került világ drámai tablójává keseredett, mely azt mutatja fel, hogy a régi világ embereinek és értékeinek az ideje lejárt. Mégis, egyik levelében így fogalmaz feleségének, Olga Knyippernek, aki ebben az időben a Művész Színház vezető színésznője: „Nagyon vigyázz! Egyetlen felvonásban se vágj szomorú képet! Mérges lehetsz, de szomorú nem! Azok az emberek, akikben már régóta fészkel a bánat és hozzászoktak, csak fütyörésznek és gyakran elméláznak”. Különös üzenet vagy szerzői instrukció ez a Ljubov Andrejevna szerepét próbáló Olgának az akkor már súlyos tüdőbetegségben szenvedő Csehovtól.

A(z) Csiky Gergely Színház előadása