Marcello és Camillo

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az istennek sem kellett kitalálni őket, jöttek ők maguktól. Régebben hol Don Quijoténak és Sancho Panzának hívták őket, hol Stan és Pannak, Mixi és Pixinek, vagy Hacsek és Sajónak. Az egyik fickónak a fejével van baja, a másiknak az alfelével. Összetartoznak. Elválhatatlanul és kibírhatatlanul. Aztán egy szép napon elhatározzák, hogy útnak indulnak. Mindegy. Elfele. Már mindenből elegük van. És akkor puff, kapnak egyet a pofájukba meg a fenekükbe és nincs vége. S mivel pedig efféle célpontokban nincs hiány, rengeteg kaland vár még rájuk. Beszálltak egy ringlispílbe, ami leállíthatatlan ?

"...Camillo Sokmindenről beszéltünk, csak magunkról nem.

Marcello Hát talán -

Camillo Talán mi? (Marcello lehajtott fejét ingatja) Na.. Ég veled, Marcello.(elindul)

Marcello Camillo!

Camillo (megfordul)

Marcello (tovább csóválja fejét) Semmi. Semmi.

és csak a távolodó fehér botok koppanása"

VÉGE

(Részlet a 12. jelenetből)

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!