Angelo Longoni: Xanax; Madách Imre: Az ember tragédiája - Tizennegyedik szín; Hubay Miklós: A bál után című művei ill. műrészlete. A három részletből kettő - a Longoni és a Hubay egyfelvonásosok - magyarországi ősbemutató.
Az előadás célközönsége a tizenéves fiatalság ill. a fiatal felnőtt korosztály. A színpadi mű gondolati vonalvezetése a jövőkép kialakításának fontosságára és sürgősségére kívánja felhívni a figyelmet, ez az az egyértelmű üzenet, melyet a néző az előadásról magával visz. A három mű egymásutánisága egy lehetséges - ám nem kívánatos - jövő felvázolásával vezeti színházi-gondolati utazásra a nézőt. Ez az utazás egyben stiláris és vizuális kalandot is kínál: az első rész komédiába hajló realizmusától a Madách-epizód keserűen aktuális filozófiáján át a befejező egyfelvonásos jól értelmezhető abszurditásáig vezet a stiláris út, míg vizuálisan az első felvonás színpadi naturalizmusától az ötletes jelképen át az elvont, ám tragikus szimbólumokat hordozó befejezésig jut a díszlet, a jelmezek és a szcenika változása. A tervezett előadás utolsó pillanata pedig egyértelművé teszi a néző számára, hogy nem egy elvont, képzeletbeli jövőképet látott, a ma hétköznapi valósága reális módon hordozza magában a katasztrófa lehetőségét. Tennivalónk tehát van bőven, mindannyiunknak.
Angelo Longoni: Xanax
56 óra egy liftben: egy nagy kiadóvállalat két alkalmazottja, férfi és nő (újságíró és menedzser) a vállalati liftben reked egy hosszú hétvégére, péntek estétől hétfő reggelig.
"Tudod, mi történt itt bent? Közöttünk? Mintha éveket éltünk volna le egy pár óra alatt. Mint a laborban. Mint két kísérleti patkány, egy hím és egy nőstény, akiket bezárnak egy dobozba... a félelem, a pánik, a párosodás, a biológiai szükségletek, az agresszió... szokásos dolgok, amelyek normál körülmények között egy hónap alatt zajlanak le... itt viszont, varázsütésre két nap is elég, még sok is. Jó, nem?"
Két ember különös egymásra-találása a rohanó világban, ahogy a távolságtartó idegenségtől az intim bizalomig jutnak önmagukkal és egymással: látszólag egyszerű történet. A darab azonban a lélektani hitelességen túl társadalmi képet is mutat, figyelmeztet emberi kapcsolataink fontosságára és minőségére. A "szorult helyzet kilenc képben" játékos lehetőséget kínál önmagunk, környezetünk és viszonyaink újrafogalmazására, újragondolására.
Madách Imre: Az ember tragédiája - Tizennegyedik szín
A "teremtett" s a "csinált" világ együttes katasztrófájának világába, a jégvilágba vezet a Tragédia Tizennegyedik színe. Környezeti pusztulás és a civilizáció széthullásának kettős felelőssége nyomja Ádám vállát. Vajon igaz-e Lucifer cinikus érvelése az "éhes-gyomor-filozófiáról", hogy az ember célja soha nem volt több, mint szükségleteinek puszta kielégítése, a fogyasztás? Vagy a magasabbrendűnek tartott eszmék, az emberi szellem alkotói és alkotásai, a jellem formálói és példamutatói hozhattak volna változást e tragikus úton? Madách nyitva hagyja a kérdést ebben a színben.
Hubay Miklós: A bál után
Hubay egyfelvonásosa bezárja a gondolati sort, pontot tesz a végére. Az utolsó emberpár haláltánca, a véglegesen és visszavonhatatlanul kipusztult emberiség rekviemje. Meddő filozófiák, meddő próbálkozások az emberiség ős-szülővé válására, meddő ok-keresések. Nincs kiút, nincs visszaút. Válasz formálódik az előző képben nyitva maradt madách-i kérdésre: az értelmes, alkotó élet helyett választott őrjöngő fogyasztás, a jellem helyett választott lelkiismeretlen marketing-kufárok formálta szokások Lucifer igazságát hitelesítik. A mű üzenete kegyetlen igazság: ha lemondunk a lelkiismeret egyéni és kollektív felelősségéről, nem marad más számunkra, mint hiábavalóan keresni egy méltó pusztulás formáját, s biztosítani feltételezett "utódainknak", a csótányoknak a helyet.
A(z) Főnix Színház előadása
Hozzászólások