Keleti Pu.

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

Egy darab sín, amelyről még senki nem tudja biztosan, hová vezet. És körülötte egy egész ország... Állunk a peronon, várunk, a vonat persze késik, és a mindennapi rohanást hirtelen megszakító rövid szünetben kénytelenek vagyunk körül nézni ebben a XIX. század végén épült gyönyörű csarnokban. Hatalmas káosz tárul a szemünk elé. Fülsiketítő a zaj, szemünket vakító színes fények szennyezik, kevés a hely, nagy a tülekedés, elcsípünk egy-egy kihallatszó rövid beszélgetésfoszlányt, de a bennük felvillanó komikus vagy tragikus történetek, melyek egy óriási mozaik apró darabkái csupán, rendszerint töredékek is maradnak, de úgyis sejtjük mindnek a végét... És ha szerencsénk van, a gomolygó tömegben nem lopják el a pénztárcánkat, nem lejmol le erőszakosan egy kolduló embertársunk, próbára téve szociális érzékenységünket, nem borul ki váratlanul a bőröndünk, és tartalma nem keveredik el a mindent elborító, egyre növekvő mocsokkal és szemétrengeteggel... Az évszakok közben össze-vissza múlnak. Nyárra tél, télre ősz következik, és a tavasz is mindössze egyetlen nap. Nyilván a klímaváltozás miatt. És akkor még nem beszéltünk a globalizációról, meg az üvegházhatásról... Mi meg csak állunk nem törődve semmivel a peronon, és kivételesen tisztán érzékeljük az idő múlását. Egyre nyugtalanabbul figyeljük a fejünk fölött lebegő óra mutatóinak billenését, és nemcsak az hasít belénk, hogy el fogunk késni valahonnan, talán már el is késtünk, hanem hogy elszalasztottuk életünk fontos pillanatait, hogy nem időben figyeltünk oda valamire, nem csókoltunk meg valakit, akit szerettünk volna, hogy nem vettük észre, és a nagy sietségben teljesen rossz vágányra kerültünk, és közben kitört a nyár, és ránk melegedett a téli kabát... És már a váróterem is megtelt, úgyhogy nem tehetünk mást, minthogy igénybe vegyük az állomás számunkra egyetlen elérhető szolgáltatását, és csomagjainkkal együtt bezárjuk magunkat is a csomagmegőrző egyik apró cellájába, és várjunk türelmesen, amíg egy másik, ismeretlen cél felé induló vonatra végre talán felszállhatunk. (Hársing Hilda)

A(z) Újszínház előadása

Stáblista

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

http://hulyeemberek.blog.hu/2010/02/06/keleti_pu_2009

Válasz

8/10

csuribuksi 2009 dec. 18. - 09:34:30 8/10 Előzmény Julietto

Fiatalos lendületû darab, kellemes szórakozás,ajánlom.

3/10

Akik szintén innen informálódnak. Láttam a darabot ezen a héten. Nem volt jó. Jó ötlet a Keleti pu., de katasztrofálisan hosszú és unalmas párbeszédek, rendezetlen forgatókönyv jellemzik. Lehetett volna ezekkel a színészekkel gurgulázósra rendezni, át kellett volna írni hozzá az egész szövegkönyvet. Ne ezt válasszátok.

Vasárnap sikerült meglesni. Nagyon tetszett, de a végétõl többet vártam. Viszont nem rontott a darabon. Még ha sín is.
A zenékkel az én tetszésemet is sikerült elnyerni. Nem gondoltam volna, hogy kishazánkban, egy színházban fogok Muse-t hallani. Pláne úgy, hogy az elejétõl vigyorogtam a Model miatt.
Köszönet és gratulálósdi!
Külön köszönet, hogy megemlítették Pécelt!
Legközelebb veszek is egy jegyet...

5/10

Én megmondom õszintén, vártam már ezt a darabot, hogy megnézhessem, de nekem nem esett le az állam, sõt csalódtam egy picit.
A darab lényege az, hogy nincs egységes történet, csak mozaik darabok, amelyek egy hangulatot festenek le. Értem én a koncepciót csak emiatt, teljesen szétcsúszik az egész, nincs olyan karakter amelyet igazán megismerhetnénk (oké értem én, hogy ez volt a koncepció, de akkor is...) és ezért már a közepén elveszti a nézõ az érdeklõdését. Voltak remek jelenetek nem mondom, hogy nem, volt hogy nagyot nevettem (Pokorny Lia mint cigényasszony nem volt semmi :)), de ugyanennyi, (ha nem több) unalmas jelenet is volt.
Sajnálom, mert drukkoltam Rudolf Péternek, de hátha legközelebb jobban sikerül, mert van benne tehetség az beztos... :)

9/10

Lendületes, fiatalos, briliáns síndarab. Igazán jó korrajz, ami a jelenrõl szól, nem a múltról. Elismerésem az alkotóknak, szereplõknek!

Az elmúlt héten láttam elõször a síndarabot. Jó volt, tetszett, igazán rudolfpéteresre sikerült - néhány szexista poénnal -, igazán jó korrajz volt! A vége igazán jól sikerült, engem az fogott meg a legjobban. Szeretem Rudolf Péter humorát, nála tényleg sírva vígad a magyar, nála hamisítatlan magyar darabok keletkeznek! Hiányoltam a darabból, úgy érzem, hogy még színészként is tudott volna a színdarabon lendíteni.

Ajánlom a megtekintését, akinek erre módja és lehetõsége van!

köszönöm az elõadókat... :)

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Mark Knopflert felismerhettem volna! Igaz, hogy õt "csak" a Dire Straits-bõl ismerem. (És az is igaz, hogy ott voltam az elsõ bp.-i koncertjükön, a BS-ben!:)
A hölgy, Stacey Kent viszont ismeretlen (volt) elõttem. Sürgõsen pótolnom kell a "mulasztást"!
Még egyszer: köszönöm!

Noahmi egyébként lehet hogy az elsõként megszólaló zenén nem a Zero7 nótát értette, hanem a Kraftwerk "Das Model" c. számát, amit a Balanescu Quartet adott elõ vonósnégyes átiratban. Ez a Possessed c. lemezükön található.

Összes hozzászólás

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon