Színház

Iliade (Iliász)

előadás, olasz, 2003.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A vak Homérosz 24 fejezetben írta le a trójai háborúkat. Ahogy egy vak ember számára a látást a hang, a beszéd ritmusa, a szavak képi ereje jelenti, úgy a Teatrino Clandestino Iliásza sem ábrázolja, inkább csak megidézi a történéseket. Ebben a szöveg is segítségére volt a rendezőnek, hiszen az eseményfolyamot kevés képi fogódzó kíséri, nagy teret biztosítva a befogadó fantáziájának, képteremtő erejének. Az Iliász különlegessége, hogy a néző igazi időutazás részese lehet egy archaikus világba csöppenve. Itt az emberek szinte csak árnyként, elmosódott körvonalakban léteznek, az indulatok, az érzelmek viszont élnek, valódiak. A rendező, miközben a végletekig lecsupaszítja a mindenki által ismert történetet, hangokból, fényből, árnyékból álomvilágot varázsol köré. Kép, hang és mozgás tökéletes harmóniája valósul meg az előadásban, ami valóban ritka színházi élmény.

A Societas Raffaello Sanzio és a Fanny & Alexander után az olasz kísérleti színház harmadik fontos társulatát, a bolognai Teatrino Clandestinót látjuk vendégül a Trafóban. A mindig új utakat kereső, a videót és az új technológiákat merészen alkalmazó társulatot 1990-ben alapította Pietro Babina rendező és Fiorenza Menni színésznő a Bolognai Színművészeti Akadémia színészeiből. A társulat elnevezése - "titkos színházacska" - onnan származik, hogy eleinte elhagyatott épületekben, öreg házakban, romos villákban próbáltak és vitték színre előadásaikat. Babina a hétköznapitól elrugaszkodott színháza elsősorban a néző fantáziájára épít. A színház feladata költészetet csinálni - állítja a rendező, aki szerint a színpadi ábrázolás nem a mű értelmezése, hanem egy új műalkotás teremtése. Ezen újabb és újabb alkotások láncolata teszi a színházcsinálókat bizonyos értelemben halhatatlanná.

A(z) Trafó előadása

Stáblista:

Hozzászólások