Hermanis a színház, avagy a játékstílus, illetve a valóság viszonyának körüljárására tesz kísérletet az előadásban. Nincs egyetlen kiemelt fókusz, vagy dramaturgiai értelemben vett cselekmény: csupán fizikai cselekvések egymásmelletisége és egymásutánja. Ha egyetlen dologra koncentrálunk, az óhatatlanul didaktikussá válik, ha több fókuszpont közül egy sincs kiemelve, akkor a néző radikálisan más helyzetbe kerül, és saját maga kezd válogatni a fókuszpontok közül. Tarkovszkij ezt belső vágásnak nevezte. A darab során a nézőknek is belső vágást kell végrehajtaniuk, és minden néző olvasata más és más, hiszen mindegyikük egy előreláthatatlan sorrend szerint vágja össze a művet.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások