45 éves vagyok, színész. Úgy mondják, ez az a kor, amikor egy komédiás pályája csúcsára ér, tudásban, tapasztalatban egyaránt. Ekkor ébred fel, az összegzés, leltár készítésének igénye.
A "majomtőr kifejezéssel" Robert M. Pirsig A zen, és a motorkerékpár ápolás művészete című könyvében találkoztam, és rádöbbentem, ennek az "eszköznek" a működése pontosan leképezi mindazt, ami életem során előrevitt és gátolt.
Hosszú, egyéves munka előzte meg portréjátékom színpadra vitelét. Nagy segítségemre volt Kassák Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar, akikkel ugyan nem találkozhattam, de szellemi jó barátaimnak, példaképeimnek tartok. Így hát portréjátékom valójában hármas életrajzi mű, remélem, tisztelettel veszik, ha odafönt "fény-kocsijaikon" száguldozva megállnak egy pillanatra.
Az előadás mindazoknak szól, akiknek valaha játszottam, akik tapsoltak, és akik nem, mert ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megmutassam mindazt, amit megtanultam, és amivel még adós maradtam.
A(z) Szkéné Színház előadása
Hozzászólások