Gogol színpadi műveinek feldolgozása az Alekszandrinszkij Színház minden korszakában jelentős szerepet játszott a társulat művészi arculatának kialakítása szempontjából. A színház művészeti vezetője, Valerij Fokin - a Revizor mellett - a Háztűznéző-t is a világirodalom egyik legfontosabb színpadi műveként tartja számon, így nem véletlen, hogy Gogol öröksége hosszú évek óta az egyik legfőbb ihletforrásként szolgál rendezői munkásságában. A világhírű író születésének 200. évfordulója alkalmából létrehozott előadást igen komoly szakmai és közönségsiker fogadta.
Fokin rendezése a főhősnek azt az örök vívódását ábrázolja, amelynek során saját belső világát igyekszik megőrizni a külvilág abszurd realitásával szemben. A külső valóság abszurditása képtelen trükkökre és különös játszmákra késztetik a szereplőket, akik folyamatosan a gonosz, démoni erők csábításának hálójában vergődnek. Ilyen szórakoztató játszmának tűnik a hat kérő udvarlása is Agafja Tyihonovna Kupergyagina számára, mivel a kereskedő lánya még álmaiban, a képzeletében sem képes olyan választottra lelni, aki a számára elfogadható minden létező emberi erénnyel rendelkezik.
Alekszandr Borovszkij ötletes, hol befelé, hol kifelé nyíló díszlete érzékletesen hangsúlyozza ki a kényelmes, szinte "oblomovi" díványon heverésző főhős belső világából való kilépést az ellenséges és bizonytalan világba, amelyben senki sem érzi magát biztonságban.
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások