Nos, hogy a tárgyra térjek be kell vallanom, hogy nem is annyira a darabom terjedelme, de sokkal inkább a tartalma fosztja meg a lehetőségtől, hogy színpadra kerüljön. A mondanivaló egysége szükségessé tette ugyanis, hogy néhány olyan karakter is fellépjen a darabban, akik a jó érzést, a tiszta erkölcsöt sértik és a sokkal több gyengédséghez szokott hagyománytisztelőket felháborítják. Sőt mi több, kénytelen voltam ezeknek az erkölcstelen figuráknak bizonyos csillogást kölcsönözni, a szellem párviadalában gyakran ők győznek, így kárpótoltam őket szívtelenségük miatt rájuk zúduló utálat ellenében. Mert senki sem tökéletes, a legbűnösebbeknek is lehet számtalan jó ötlete, helyes hajlama, nemes tette. Ezért nincs tökéletlen ember, csak kevésbé tökéletes. Nos ennyit a színház ellen követett merényletemről. Ez az előszó kevés, hogy védőbeszédet mondjak színjátékom természetének igazolására. Mindannyian a sors kezében vagyunk, ezért a döntést önökre bízom, és távol álljon tőlem bíráim ékes szavakkal való megvesztegetése, hiszen szigorú ítéletektől nincs félnivalóm, és nem szeretném, felhívni figyelmüket a darab szépségeire sem, hiszen én már úgyis megtaláltam őket..."
Friedrich Schiller
A(z) Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió előadása
Hozzászólások