Hogyan mesélnél el egy történetet színészek nélkül? El tudnád-e mesélni csak fénnyel? Hanggal?Elég közérthető-e a színpad nyelve, és egyenrangú fél tud-e lenni a színésszel szemben? Mi történik, ha kivesszük a színészt, az embert a színpadról, és rábízzuk a mesélő szerepét a színházi gépezetre? Képes-e a színházi eszköztár helyettesíteni az embert és önálló életre kelni? Eléri-e célját a technika, és rá tudja-e venni a nézőt, hogy más megközelítésből nézzen egy előadást?
Ez a Hamupipőke: színház. Egy színészek nélküli színház próbatétele, amelynek középpontjában mégis az ember áll. Hiánya a színpadon és jelenléte - mint néző, mint befogadó. Vajon rá tudja-e venni a néző saját érzékszerveit, hogy máshogy és másra figyeljen, mint szokott?
Kálmán Eszter drámapedagógiát és fotózást tanult itthon, performansz-rendezést és látványtervezést Angliában, a University of Bristol hallgatójaként. A Katona József Színházban töltötte szakmai gyakorlatát, 2009 óta dolgozik a Táp Színházzal dolgozik, emellett fordít, rendez és díszletet tervez a Merlin Színházban és más független előadásokban.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások