Ahogy a trilógia előző két darabja, úgy Ibsen Nórájának átirata, a Gyermek is azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan tudunk, vagy nem tudunk élni egymás mellett, milyen ki nem mondott feszültségek határozzák meg életünket. "Naponta találkozom emberekkel, akik összerogynak a lehetetlen érzelmi követelmények súlya alatt. (...) azt szeretném, hogy az embereket, hogy minket ne kényszerítsenek olyan szerepek eljátszására, amilyeneket nem akarunk eljátszani." (Nóra)
A társulat egyedi munkamódszerének köszönhetően előadásaikból a legnagyobb természetesség sugárzik, amitől a néző óhatatlanul érintettnek, megszólítottnak érzi magát. Ez a módszer nagyon egyszerű: rég elfeledett, vagy éppen unásig ismert drámák legrégebbi fordításaihoz nyúlnak vissza, és saját jelenünk szerint dolgozzák át őket. A színészek saját nevükön szólítják egymást, néha kiszólnak, és valóban olyannak tűnnek, mint egy család tagjai. A mesterkéltségnek az írmagja sem fedezhető fel ezekben az előadásokban.
Nemcsak módszerük, de előadásaik helyszínei is egyedülállóak: repertoáron tartanak olyan lakásszínházi produkciókat, amiket a saját otthonunkba rendelhetünk meg, de a Je Suis Belle Showroomban is meg lehet tekinteni a Bovary Emma című monodrámát, amit Ördög Tamás rendezett és Kiss Végh Emőke játszik. Ezek mellett a Trafó stúdiójában fut a Család trilógiájuk első két része, a Szerelem és az Otthon. Előbbi Ibsen Kis Eyolfjából, utóbbi pedig Strindberg Pelikánjából merített inspirációt.
A(z) Dollár Papa Gyermekei előadása
Hozzászólások