"Éppen ez Beckett abszurdjának a lényege. A Godot-ra várva főhőse ugyanis nem Godot, e megfoghatatlan és meghatározhatatlan természetfölötti közeg vagy mitikus emberi lény, hanem Estragon és Vladimir, a két öreg csavargó, akik magányosan ülnek egy fa alatt, beszélgetnek és türelmesen várakoznak - maguk sem tudják, hogy mire. A dráma nem Godot-ról szól, hanem a várakozásról, a várakozás aktusáról, mint az emberi állapot egy lényeges és jellemző aspektusáról." - írja Martin Esslin. "Egész életünk során mindig várunk valamire, és Godot egyszerűen várakozásunk tárgyát képviseli - valamilyen eseményt, dolgot, személyt vagy a halált. Továbbá az idő múlását, a maga legtisztább, leginkább nyilvánvaló formájában, a várakozás aktusában érzékeljük."
(Tompa Gábor)
A(z) Pesti Színház előadása
Hozzászólások