"Ó, asszony! Asszony! Asszony! Gyönge és csalfa teremtés! (...)"

"Mivel ön nagy úr, lángésznek is képzeli magát?! Nemesség, gazdagság, rang, állás elbízottá teszi! De mondja, mit tett ön ennyi előnyért? Kegyeskedett születni, semmi egyebet. Amíg én ? elveszve a tömeg homályában - csak hogy megéljek, több tudományt és számítást voltam kénytelen szerezni és alkalmazni, mint amennyivel Spanyolhont száz év óta kormányozzák. És ön velem akar mérkőzni?"
(Figaro; V. 3, Ford.: Paulay Ede)

Már az író sorsa is legalább annyira szövevényes, mint híres drámájának története.
Beaumarchais apja órásmester volt, aki fiát is e hivatás felé terelgette. Viszont az ifjú a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel, illetve házassága révén bejutott a francia királyi udvarba, ahol XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett.
Gyanús pénzügyi akciói miatt azonban börtönbe zárták. Amikor 1774-ben kiszabadult, megírta híres emlékiratait, benne a perével, és a hozzá kapcsolódó összes korrupciós üggyel. Ez óriási sikert hozott számára, mire a király megkegyelmezett neki.
Első nagy sikerű drámája A sevillai borbély, de ezt felülmúlta az 1778-ban bemutatott Figaro házassága, melynek rokokó-kori története az általunk jól ismert és kedvelt bukolikus ízeket idézi fel.
Forróság, temperamentum, szenvedély ? Spanyolország. A kastély, a földek, a legfőbb tisztségek, a környék szép lányai mind Almaviva gróf birtokában vannak. Figaro, a gróf közvetlen alárendeltje és barátja ? legalábbis eddig a napig, éppen ma készül a grófné szemrevaló komornáját, Suzanne-t feleségül venni. Úgy tűnik, minden és mindenki Figaro és Suzanne házassága ellen fordul: a szoknyavadász gróf; Bazil, a pénzsóvár énektanár; a házasságmániás vénlány, Marcellina, de még Antonio, a gróf dinnyéit nevelgető iszákos kertész is. Figaro nem hagyja magát; a fokozódó bonyodalomba még a boldogtalan grófné is beavatkozik, hogy a két szerelmes végre egymáséi lehessen, ő pedig hites urát, a grófot megkaphassa ? legalább egy kis időre. Bújócska, tárgyalás, esküvő. Ajtók csapódnak, nők sikoltoznak, ablakokból emberek potyognak ki, fiút női ruhába bújtatnak. Ám a végén mindenre fény derül.
Beaumarchais híres darabja kipellengérezi az üresfejű, léha arisztokráciát. Komédiái, szellemi előjátékát jelentik a királyság megdöntésének, ám ez még csak a fondorlatos elegancia forradalma. Szerb Antalt idézve: "Beaumarchais ? és vele a francia forradalom egyik oldala ? negatív módon bár, de olyan szorosan hozzátartozik az ancien régime-hez, mint inas a gazdájához."

A(z) Nemzeti Színház előadása