Tudunk-e bármit is kezdeni a halállal, amikor még a mentésre szakosodott Superman-nagybácsi is csődöt jelent? Hiszen bár az egész világot megóvhatja, de rokon érdekében nem avatkozhat közbe.
A gondoskodó férj légüres térben találja magát, s magára maradván tehetetlenebb, mint egy gyerek.
A felnőttkor küszöbén álló kamasz pedig úgy érzi, kénytelen felnőttebbül viselkedni, mint gyámoltalan apja és gyerekesen viselkedő nagybátyja.
Három magára hagyott férfi, és egy nő, aki "csak" a hiányával van jelen.
Egy testvér, egy férj és egy fiú.
Hová jutnak, mit kezdenek önmagukkal, egymással, és a rájuk szakadt halállal?
Az előadásról
Esther Gerritsen (1972, Hollandia)
Novellagyűjteménnyel debütált 2000-ben, ma pedig már Hollandia egyik nagy irodalmi ígérete és vezető színműírója.
2000-es bemutatkozása óta (Bevoorrecht bewustzijn, ‘Kivételezett tudat’), Esther Gerritsent (sz. 1972) tartják az egyik legígéretesebb fiatal szerzőnek a kortárs holland irodalomban. 2005-ben elnyerte a Dif/BGN-díjat Normale dagen (Átlagos hétköznapok, 2005) című második regényéért, és rangos irodalmi díjakra jelölték mind a De kleine miezerige god (A kisszerű isten, 2008) és a Superduif (Szupergalamb, 2010) című munkáit is. Gerritsen emellett rákerült a Hollands Diep magazin tíz legfontosabb fiatal holland írótehetségét összesítő listájára.
2012-es Dorst (Vágyakozás) című regénye is versenyben volt, hogy elnyerjen négy különböző irodalmi díjat. 2014-ben pedig elnyerte a Frans Kellendonk-díjat eddigi irodalmi munkássága elismeréseként. Gerritsen rendszeresen ír egy népszerű heti rovatot a VPRO TV újságba.
Gerritsen emellett sikeres drámaíró is. 1999-ben elnyerte a Holland-Német Fiatalok a Színházért-díjat Duisburgban, 2001-ben pedig a Charlotte Köhler ösztöndíjban részesült a drámaírás terén végzett munkájáért.
Hozzászólások