1660, Sárospatak. Ritkán kezdődik így egy színdarab: a főszereplő meghal. Lórántffy Zsuzsanna halott, örökösre vár szellemi öröksége, a pataki református kollégium és minden, ami ezzel jár. A "szerető" rokonok megkönnyebbülten lépnek be szobájába virrasztani. De ki mondta, hogy önmagukban nem szólal meg a nagyasszony? Hogy kell szembesülni, vitatkozni még a halála után is? Régóta elnyomott indulatok törnek fel a valós történelmi figurákban akkor, azon az éjszakán.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások