"Gyilkosság történt. Méghozzá, mindjárt kettős gyilkosság. A tettes személye, ismert: Édes Anna, vízivárosi cseléd, egy éjszaka több késszúrással meggyilkolta Vízyéket, a gazdáit. Tettét beismeri, annak okára azonban nem tud magyarázatot adni. Majdnem mindent tudunk, tehát. A krimi műfajának szabályai szerint viszont a legfontosabb és legizgalmasabb kérdésre még válaszolnunk kell: ami történt, miért történt? Hogyan válhat egy ártalmatlannak látszó, törékeny, fiatal lányból gyilkos? Hogyan lehet a mintaházaspárból áldozat? Milyen apró, lényegtelennek tűnő mozzanatok, történések vezettek el a sorsszerű gyilkossághoz? Ezt firtatja a vizsgálóbíró, mert az előadás, formáját tekintve bírósági kihallgatás, az események rekonstruálása, melyek a bíró kérdései és Anna válaszai révén elevenednek meg.
A regény megjelenése óta a legkülönbözőbb magyarázatok láttak napvilágot a gyilkosság indítékait illetően: volt, amely az elnyomó úri osztály és a proletariátus örök konfliktusának megjelenését látta benne; más a freudi "elfojtás" tragikus következményét, és volt olyan is, amelyik a szerelmi csalódás miatti bosszúban látta a magyarázatot. Melyik hát a sok közül? Egyik sem? Mindegyik együtt? Minden lepereg előttünk a tragikus végig, mégsem kapunk egyértelmű válaszokat, miként maga Kosztolányi Dezső sem adott regényében ilyeneket. Nyilván szándékosan. Az író világ- és emberképének legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy az élet megfejthetetlenül titokzatos sokszínűségét, az egyén megismételhetetlen egyediségét vallja. Kosztolányi (s vele mi is) minden olyan eszmét elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik. Édes Anna tettét sem lehet magyarázni egyetlen vagy akár több okkal sem, mert minden tette, így a gyilkosság mögött is ott áll az ember a maga teljes életével. Az előadás feltett szándéka, hogy az értelmezés és a válasz felelőssége alól a nézők se vonhassák ki magukat."
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások