Don Carlos, a fiatal trónörökös, lázadó és rajongó ifjú hős, szerelmes mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. II. Fülöp erről a vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával, a királyt a trónörökössel, tudomására hozzák. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek. Posa márki, a szabadság megszállott apostola. Gondolatai - Schiller korában, a francia forradalom kitörése előtt - veszélyesen időszerűek. Posa államelméleti nézetein keresztül a drámaíró saját szabadságeszméjét fogalmazza bele az abszolutisztikus spanyol udvar világába. Fülöp király alakját Schiller merészen formálja át, egyszerre láttatva a birodalom erőskezű, könyörtelen uralkodóját és a világot átfogóan értő, értelmező politikust. És az apát, aki kíméletlen eszközökkel próbálja fiát utódjává nevelni.
CARLOS:
Nem! Nem! Beszélek!
Maga enyém volt - a világ előtt
Nekem ígérte két nagy trón szava,
Nekem szánta a természet s az ég,
És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem...
ERZSÉBET:
Az ön apja.
CARLOS:
Az ön férje.
ERZSÉBET:
Ki önt
Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.
CARLOS:
Önt pedig anyámmá.
ERZSÉBET:
Úristen! Maga őrjöng...
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások