Concerto
(pantomim groteszk)

Az előadás bemutatója a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Müpa szervezésében, a Szegedi Kortárs Balettel közös programként valósult meg.

A zenemű tartalmilag és formailag egyaránt elválaszthatatlan attól az élethelyzettől, lelkiállapottól, amelyben Bartók 1943-ban, Amerikai tartózkodása során, a mű megírása előtt volt: állandó, lázzal gyötrő betegsége, kényszerű távozása Magyarországról, kínzó honvágya, aggódása hazája és Európa sorsáért a fasizmus terjedése miatt, és mindezekből adódóan zeneszerzői bénultsága. Három évig nem komponál. Majd jön a felkérés egy nagyzenekari mű megírására, amely éppen a kórházban éri. A születendő zenébe minden lázálmát, fájdalmát, keserűségét, ugyanakkor - pont a mű hozta fellángolása kapcsán - minden életszeretetét és optimizmusát is beleírja.

Bartók személyét színpadi szereplőként is megidézi az előadás. Ismert színpadi alakjai is megjelennek előtte párjaikkal látomásként: a Kékszakállú, a Mandarin, a Fából faragott királyfi. A zenéjében megfogalmazott víziók, üzenetek pedig a koreográfus szándéka szerint vizuális síkon öltenek formát. Juronics Tamás erős képi világot hoz létre, amelynek megfogalmazásában Bartók jellemző életrajzi elemei közül a zeneszerző bogarak iránti mániákus érdeklődését kiemelve kafkai világot teremt. A rovarok motívuma válik az allegorikus figurák – a haza, a zene, a gonosz, a háború, a védőszent - megvalósításának eszközévé. A szimbolizmus és expresszionizmus, amely a darab világát jellemezi, Bartók színpadi művészetének, illetve magának a kornak is egyik legjellemzőbb karaktere.

Táncolják:

Bartók Béla: Csetényi Vencel
Pásztory Ditta: Bocsi Petra
Kékszakállú herceg: Czár Gergely
Judit: Heim Boglárka
Mandarin: Kiss Róbert
Mimi: Kiss Réka
Fából faragott királyfi: Graziano Bongiovanni
Királylány: Marie Vilette
Pók: Liszkai Zsófia
Haza allegóriája: Heim Boglárka
Szűz Mária: Szigyártó Szandra
Sátán: Vincze Lotár
Továbbá: Nier Janka, Hudacsek Hanna, Diletta Ranuzzi, Francesco Totaro, Adam Bobák

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Gyüdi Sándor

Zene: Bartók Béla: Concerto
Fény: Stadler Ferenc
Jelmez: Mojzes Dóra
Koreográfus munkatársa: Czár Gergely
Koncepció - koreográfia: Juronics Tamás

A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója: Vadak

A rács mögött levő csoport állandó mozgásban, törzsi rítust idéző harci táncban mutatja magát a nézőknek. A barbárszerű közösség belső kohéziójából létrejövő erő fenyegetően hat a rács túloldalán levőkre. A két oldal közötti különbség drámaian kirajzolódik, a tánc ösztönös vadsága és a civilizált nézői attitűd egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól. Amikor az elválasztó rács kinyílik, végzetes áldozati tánc veszi kezdetét. De a kimenetele nem egyértelmű. Az emberben dúló harc az ösztönök világa és az intellektus között egy szimbolikus színpadi játékban mutatódik meg. A táncosok attraktív tánca és a zenekar ritmikus játéka izzó feszültséget teremt a mozdulatlan nézőben is, a zsigeri érzékelést előtérbe helyezve az intellektuális befogadás helyett.

Táncolják:

Lány: Kiss Réka

Adam Bobák, Bocsi Petra, Graziano Bongiovanni, Czár Gergely, Hudacsek Hanna, Kiss Róbert, Liszkai Zsófia, Nier Janka, Diletta Ranuzzi, Francesco Totaro, Marie Vilette, Vincze Lotár

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Gyüdi Sándor

Zene: Lázár Dániel: Együtt és egyedül - A mű a 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazottja.
Fény: Stadler Ferenc
Jelmez koncepció: Heim Boglárka
Jelmez kivitelezés: D’Ange
Koreográfus munkatársa: Czár Gergely
Koreográfus: Juronics Tamás

A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója: A szent

Test és lélek harca. A hit keresése, jóságra való törekvés állandó küzdelemben áll az emberi gyarlósággal, a testből fakadó vágyakkal, a nemiséggel. A darab egy szexualitásából élő nő önmarcangolását, önigazolási vágyát mutatja meg, hogy tisztának, szentnek érezhesse magát. Ennek a küzdelemnek a nehézségéről, belső bugyrairól, őrületig feszülő lehetetlenségéről szól ez a rövid mű. Egyszemélyes darab, amely az előadó különleges mozgáskarakterére és előadói létére épül. A színpadkép fekete-fehér dominanciája, a szakrális tárgyak jelenléte a sötét és a világos oldal harcát, a lelki üdvösség és a testi gyarlóság néha fájdalmas távolságát hivatottak hangsúlyozni. A zene és mozgás együtt - a balettszínpadoktól szokatlan módon - a pszichohorror hangulatát idézi. Ez a nő a szégyentől, a kiábrándultságtól szenvedve görcsösen szeretné bebizonyítani, hogy többre érdemes, hogy vár a megváltásra. Sokan kapnak olyan életet a Jóistentől, melyben küzdeniük kell azért, hogy jónak érezhessék magukat.

A szent: Heim Boglárka

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Gyüdi Sándor

Zene: Molnár Viktor: Mars Mission - A mű a 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazottja.
Fény: Stadler Ferenc
Látványkoncepció: Juronics Tamás
Koreográfus munkatársa: Czár Gergely
Koreográfus: Juronics Tamás

Balett-igazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás

A(z) Szegedi Kortárs Balett előadása