Sahar Azimi előadásának különlegessége a színpadi külsőségek puritanizmusa és a táncosok elképesztő energiája. A koreográfus azt az - emlékeink mélyén megbúvó - állapotot igyekezett mozdulatokba önteni, amikor csecsemőként éhesek vagyunk és nem értjük, miért nem képes ezt felfogni a körülöttünk lévő világ, amikor égető szükségünk lenne valamire, de a jelzéseinkre érthetetlen módon nem érkezik reakció - és ez rosszabb még az elutasításnál is. Az "állandó hiányérzet" kifejezése és formába öntése érzelmileg és fizikailag is szinte a végletekbe kergette a táncosokat. Az előadás egy hosszú próbafolyamat 50 percbe sűrített esszenciája, Sahar Azimi első, egész estés munkája.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások