Azt kívánnátok, mondjak egy mesét,
No, minthogy ittam egy kis árpalét,
Mondhatok épp valamit, ami, érzem,
Kiváltképp a tetszésetekre lészen.
Mert bár magam bűnös ember vagyok,
Sok erkölcsös történetet tudok.
Mesét két derék lovagról, kiknek
Lángoló tüzéről hölgyük annyit
Se tud, Istenemre, mint egy nyúl
vagy egy kakukk.
Legendát erényes Griseldáról,
Az Adószedőről és a Poklok Uráról,
Arról, hogy a Kolduló Barát kezébe
Mily kincset érő alamizsnát téve
Vált meg lelkétől a Haldokló Tamás.
Három gaz latorról, ki fertelmeskede,
És, hogy mással hált az asztalos neje.
Ám minden jámbor lelket kérek én,
Az istenért ne higgye, hogy mesém
Ártó szándékú; jó vagy rossz, de nékem
Mindegyiket híven el kell mesélnem.
Gondold meg ezt és ments fel engemet,
Hisz játék ez csupán, nem vérre megy.
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások