Bill a mennybe megy

komédia, 3 felvonás, magyar, 2009.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

4 szavazatból

Szerinted?

A távoli Mexikó egyik kis falujában játszódik a Pont Műhely komédiája, amely a hit és vakhit témáját mutatja be. Aki megtekinti a darabot, egyúttal arra is lehetőséget kap, hogy bepillantson a vakhit boszorkánykonyhájába, megnézze, hogyan is készül, hogyan dönt le bennünket valamiféle vírusként, s hogyan terjed utána emberről emberre. A szórakoztató előadáson jól megfigyelhető lesz, hogy amennyiben az erős meggyőződés mozdíthatatlan butasággal párosul, olyan küldetéstudat jön létre, amely tetszés szerint bármire felhasználható.

Nem akarunk aktualizálni, de kevés ennél aktuálisabb téma van ma Magyarországon, illetve akár az egész világon. A jelenséget nem is szeretnénk egy országra leszűkíteni, hiszen a butaság előtt nincsenek határok. A sötétség minden akadályt legyőz, egyetlen fegyverünk van vele szemben, ez a humorérzékünk - mondja a darab rendezője, Keszég László.

Az előadás, ahogy a Pont Műhely eddigi darabjai is, szellemi frissességet kíván a nézőtől, vagyis aki egy visszafogott előadásra vágyik, inkább más helyütt keresse a nyugalmat. A társulat tagjai egy szlogennel is készültek az új bemutatóra. "Ha csak színházat szeretnél látni, menj máshova, ha nyomot szeretnél hagyni a világban, nézz Pont Műhelyt."

A(z) Pont Műhely előadása

Bemutató időpontja:

2009. október 3., Pont Műhely

Stáblista:

Szereplők

Vicei Zsolt

Sheriff avagy Bill serif (majd hittérítő)

Csillag Botond

Bobby nyúltenyésztő

Pereszlényi Erika

Daisy háziasszony (Bobby felesége)

Gerle Andrea

Elza háziasszony (Daisy barátnője)

Laboda Kornél

Johnny nyúltenyésztő

Varga Balázs

Elvis istenség

Keszég László

Joe puccsista indián

Laboda Kornél

Vak öreg indián

Baranyi Szilvia

Eulália apáca (a Babonás Nővérek Rendjének tagja)

Alkotók

Hozzászólások

Egy rosszul sikerült elõadásból nem vonnék le messzemenõ következtetéseket, különösen pl. hogy Nyíregyházán rendszeresen kiváló elõadások születnek - ha már Budapestrõl is van törzsközönségük, az valószínûleg csak jelent valamit!
Jogos, Pavarottinak tényleg nem volt feladata, de pl. a nézõ képzeletében Manrico vagy a mantuai herceg sem 150 kg súlyú :)
Egyébként ha visszagondolsz pl. Nino Manfredi Csúfak és gonoszak, vagy Fellini Amarcord c. filmjére, abban sem éppen a szilfid és szép emberek domináltak, mégis egy nézõnek nem volt ellenük kifogása!

Válasz

1/10

Igen, tényleg sok színészünk van, akikrõl lesír a langyos, kispolgári létezésmód - ez is egy vetülete annak, hogy mitõl nem mérvadó, enyhén szólva, a magyar színház. Luciano Pavarottinak klasszikus operaénekesként soha nem volt munkaköri feladata a pucérkodás. És nem, nem döntöttem el helyetted, hogy tetszeni fog az elõadás (kétlem, hogy bárkinek is õszintén tetszene), csak az általad írottakból valószínûsítettem, hogy végigülöd és tapsolni fogsz.

Válasz

Sokáig gondolkoztam, írjak-e egyáltalán. A darabot csak azért nézzük meg - már ha egyáltalán elmegyünk -, mert olyan ajánlotta, akinek bízom az értékítéletében. Szerintem semmi gond sincs azzal, ha valaki kövér, esetleg lóg a hátsó fele, még akkor sem, ha színész az illetõ. Tudnék egy-két példát mondani a magyar színházi életbõl (és neves mûvészeket), akiken szintén van nem kevés súlyfelesleg, mégis szeretjük, tiszteljük õket.
Ilyen alapon Luciano Pavarottit sem lett volna szabad színpadra engedni?
Azt pedig külön köszönöm, hogy eldöntötted helyettem, tetszik-e majd a darab, vagy sem...

Válasz

1/10

orbus 2009 dec. 11. - 19:33:04 1/10 Előzmény Gabriella54

Biztosíthatlak, semmi baj az értékrendemmel. Olvasd el újra a hozzászólásomat, talán másodszori nekifutásra fel fog tûnni, hogy nem testi adottságokat, hanem testi elhanyagoltságot kifogásoltam. Ez mindenkinek magánügye, amíg színpadra nem lép, onnantól kezdve a szakmai minimum kérdéskörébe tartozik. Az a színész, aki a legfõbb kifejezõeszközét, a testét, nem tartja karban, ugyanúgy nem komolyanvehetõ, mint a fisztulás hangú énekes vagy a nyelvtant nem ismerõ író. Attól az ember még nem intoleráns, ha szóvá teszi egy produkció dilettantizmusát, az európai kulturális hagyomány ismeri a kritikai vélemény-nyilvánítás fogalmát. Nyilván hallottak valamit errõl a Pont mûhelyben is, csak valami félreértés folytán azt hiszik, hogy a véleményezés is az õ dolguk. Ezúton üzenem: bármilyen kényelmetlen is, azt én, a nézõ mondom meg, hogy egy produkciónak milyen szellemisége van, és van-e neki egyáltalán. Egyébként biztosra veszem, hogy Danny de Vitónak nem lóg a hája, és azt is, hogy jó közönsége leszel az elõadásnak.

Válasz

Bocs, de egyelõre nem a darabbal kapcsolatban szeretnék Veled vitatkozni - azt dec. 29-én nézzük meg és hozzászólásod csak felkeltette az érdeklõdésünket -, hanem azzal a kirekesztõ látásmóddal, amellyel a nem modell-alkatú mûvészeket kritizálod. Nem egészen értem, valakinek mennyiben befolyásolják a színészi kvalitásait olyan tényezõk, mint magasság, testsúly és társai. Lehet, hogy Te 60-90-60 méretekkel rendelkezel, de a tehetségnek ezek nem kritériumai. Vagy az utcán is elfordítod a fejedet, ha olyan ember megy Veled szemben, akinek "úszógumija van" vagy "földig lóg a s*gge"? Ennyi erõvel az ilyen embereket el is kéne távolítani a mûvészeti életbõl? Vagy ne kedveljük az egyik legkiválóbb amerikai komikust, Danny DeVito-t, mert alacsony és (finoman fogalmazva) köpcös?

Válasz

1/10

offtopic

Bedõltem a hangzatos PR-szövegnek, elmentem megnézni. Kár volt. Ez az elõadás nem "szellemi frissességet" kíván a nézõjétõl, hanem nagyfokú mezei igénytelenséget. Egyrészt birkatürelmet egy radikálisan szellemesnek gondolt, valójában meredtf*sz-primitívségû giccsszöveggel szemben (aminél jobbat bármelyik befüvezett gimnazista pillanatok alatt megír, méghozzá anélkül, hogy teljesen a p*si-k*ki-k*ki tematikára hagyatkozna). Birkatürelmet kíván másrészt az "alternatív" színházasdi olyan gyógyíthatatlan õsmanírjaival szemben, mint amilyen a folyamatos és teljesen indokolatlan üvöltözés teli torokból. (Az elõadótér mérete nagyobbacska konyhának felel meg. Erre épít a fantasztikus rendezõi koncepció: ha már mást nem kaphat a szemét nézõ, legalább a dobhártyája repedjen meg.) Aztán ott van még a szereplõk enyhén szólva kevéssé gusztusos, testkultúrát hírbõl sem ismerõ fizikai megjelenése. Félreértés ne essék: nem a Barbie-fitneszt kérem számon a Pont mûhely tagjaitól, csak azt, hogy ha már vetkõznek, és pláne huzamosan mutogatják magukat (ez is milyen falrengetõ nóvum, ugyebár), ne lógjon már a földig a seggük meg az úszógumijuk. Ne tegyék már tönkre az álmainkat, bõven elég, hogy az esténket tönkreteszik. Nem véletlenül említem a "s*gget". Voltam annyira "csukott" szellemileg, hogy félidõben otthagytam ezt a lerágott csontokkal fenyegetõ izét, így lemaradtam egy közszemlére tett lottyadt, hájas, szõrös s*gg percekig tartó látványáról. Kompániám türelmesebb tagjai illedelmesen belemeredtek, de utána õk is azt mondták, hogy kár volt.

Válasz

Értékelés:

4 szavazatból

Szerinted?