A regény egyetlen hatalmas belső monológ. Külső cselekménye az ötvenes évek elején játszódik, igen rövid idő alatt, az első személyben elhangzó vallomás sodrában azonban szabadon árad a múlt, kibontakozik a főhős egész élete, szerelme és gyűlölködései.

Encsy Eszter - lecsúszott középosztálybeli család lánya - ádázul gyűlöli és irigyli barátnőjét, Angélát, aki a család gazdag, úri ágából származik, s akivel élete szorosan összefonódik. Acsarkodásait, haragjait a kisebbrendűségi érzés mozgatja, s ezen akkor sem tud felülkerekedni, mikor a háború után ünnepelt, híres színésznő lesz.

Amint gyerekkorában ellopja Angéla őzét, amely emiatt elpusztul, úgy most elveszi tőle a férjét, aki szintén meghal. A kóros elmeállapotért, a nagy tehetségű művésznő lelkének eltorzulásáért az író a feudálkapitalista Magyarország világát teszi felelőssé. Szabó Magda bravúrosan formálja meg hősét, annak démoni alakját. A töredékesen feltörő, látszólag szétszórt, valójában nagyon gondosan megkomponált emlékek, érzelmek, indulatok kavargásából sokoldalú, teljességre törő lélekrajz született.

A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása