Lola Lince számára a tánc egy üdvösségi forma. Táncosként leginkább az egymáshoz misztikus módon kapcsolódó intenzív álomtöredékek, analógiák és a szimbólumok foglalkoztatják. A kimeríthetetlen inspirációt nyújtó éjjeli dimenziókhoz való fura vonzódása és e vonzódás eredete számára is megmagyarázhatatlan. Fény és árnyék, éjjel és nappal, északi és déli félteke, ébrenlét és alvás... Az emberi élet időben összesűrítve jelenik meg az álmokban, és így az álmodó lelke visszatükröződik egy, a külső erők által el nem érhető rendszerben. A tudat ekkor elmerül a feneketlen mélységben, és a szellem szabadon létezik, lerombolva az időt és visszarepítve az emberi lét elsődleges megnyilatkozásához: az álmokhoz.
Töredék I.: Csengő zarándoklat
Koreográfus: Natsu Nakajima
Töredék II.: Az esőcsináló
Koreográfus: Lola Lince
Töredék III.: Repülés
Koreográfus: Lola Lince
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások