Az Álmodozók ‒ egy forradalom fantazmagóriája egy elképzelt forradalomról szól. Egy lázadásról, amely egyszerre zajlik az utcán és a hálószobában, a fejekben, a szólamokban, a Molotov-koktélok borosüvegeiben.
Egy tűntetésen megismerkedik egymással egy ikerpár és egy külföldi cserediák. Hamarosan az ikrek szülők nélkül maradt nagypolgári lakásában kötnek ki, elveszve kusza szexuális vágyaik között, idézve irodalmat, filmet, forradalmi szövegeket, biztosan haladva egy sejtelmes összeomlás felé.
A nemrég elhunyt Bernardo Bertolucci mesterműve és más szövegek alapján elkészült előadás lázadást képzeleg, miközben kénytelen kérdőre vonni magát a forradalom fogalmát.
„Bertolucci úgy forgatta le az Álmodozókat, mint egy valós forradalom hommage-át, egy olyan generáció felé történő tiszteletadást, amely a lázadást a szexuális tabukba történő mélyre hatolásban képzelte el. Így kutatták saját szabadságuk határvidékét, így foglaltak el újabbnál újabb területeket.
Lénárd Róbert Álmodozókja egyszerre Bertolucci-hommage, ugyanakkor teljességgel hiányzik belőle a főhajtás ’68 felé, sokkal inkább a mi időnk szemszögéből elemzi az anyagot, a forradalom iránti vágyból eredeztetve megteremti azt egy színházi térben ‒ a térben, amelyben mindent szabad és ahol a lehetetlen is lehetséges. Lázadsára hív fel és természetesen kukkolásra – egy tabukkal teli, tiltott térbe enged betekintést.”
Nataša Gvozdenović, Újvidéki Rádió
„Az előadás beváltja a hozzá fűzött reményeket: erős atmoszférával képviseli Bertolucci filmjét. Ezért elsősorban a dinamikus rendezés és a színészi jelenlét tehető felelőssé. Ez az előadás biztosít minket afelől, hogy Újvidék joggal viseli a kulturális főváros koronáját.”
Marko Radojičić, Belgrade Edt Culture
A szövegkönyvet Gilbert Adair története nyomán, Bertolt Brecht, Bruce LaBruce, Noam Chomsky, Gilles Deleuze, Félix Guattari,
Ulrike Meinhof, a Láthatatlan Bizottság írásait és más dokumentumokat felhasználva írta: Lénárd Róbert
A(z) Újvidéki Színház előadása
Hozzászólások